Nyomozós, gyerekrablós, átverős.

Alex Cross pszichológiából doktorált, de hamar rá kellett jönnie, mivel fekete, Washingtonban nem tud praxist építeni. A rendőrséghez ment át, ahol szintén megvannak a határok, de érdemi munkát végezhet. Felesége halála óta nehezen talál magára, nagyanyja és két gyereke tartja benne a lelket. Éppen egy sorozatgyilkos nyomában jár, aki a gettó feketéi között mészárol és csonkít, amikor a felettesei egy gyerekrablási ügyre állítják rá. Egy magániskolából a matematika tanár elrabolta egy Oscar díjas színésznő lányát és a pénzügyminiszter fiát. Minél jobban megismeri a családokat, annál jobban szeretne segíteni. De a gyerekrabló könnyeden játszik velük, mindig egy lépéssel előttük jár. Míg Alex egyre közelebb kerül a vele dolgozó titkosszolgálatos ügynöknőhöz, egy összeesküvés és egy pszichopata nyomára bukkan.

Nem véletlenül ezzel a sorozattal alapozta meg a hírnevét James Patterson. Ebben teljesen benne van az, amit a műfajtól vár az ember. Izgalmas, fordulatos, jól elbeszélt – az sem véletlen, hogy film készült Alex Cross történekből, és stabil bázisú rajongótábora van a sorozatnak. Megérdemelten.

A magyar kiadás sajnos nem is kicsit hiányos. A közel 20 Alex Cross regényből nálunk 4 jelent meg: az a kettő, amelyekből filmet is csináltak, és még 1-1 a filmes kötetek előtt.

Ha sorrendbe nézzük, ez a rész a sorozat nyitánya. Rábukkantam antikváriumba, be is szereztem, nem is bántam meg.

Mert bár sokat tudtam már Cross nyomozóról, hiszen olvastam a másik 3 regényt és a filmeket is láttam, mégis ez az alap. Itt fekteti le a nyomozó személyiségét a szerző, és legalaposabban itt tárgyalja a mozgatórugóit. Hogyan került a rendőrségre, pontosan mi történt a feleségével és ez hogyan hatott a családra. Később ezekre csak utalás van, itt a teljes történet.

Cross pedig egy izgalmas karakter. Okos, jó megfigyelő, és nekem kifejezetten bejön, ahogy egyszerre gyilkossági nyomozóként és pszichológusként gondolkozik. Kicsit, mint Chris Carter sorozatában Hunter nyomozó. Alapvetően jó ember, de megvannak a gyengéi, és nagyon emberi attól, ahogy az emberi oldala kihat a nyomozására is. Amerikai krimiben ez ritkább, a skandinávoknak megy ez kifejezetten jól, de ebben a sztoriban Crossra is igaz. Egy szerelmi szál sokáig tagadásba viszi, és későn lát meg dolgokat.

A cselekmény fordulatos, izgalmas. A klasszikus nyomozati elemek, a bűnjelek kereséses és értelmezése, a kihallgatások mellett üldözések, akciók is vannak benne. Ami kiegészül Cross pszichológiai megfigyeléseivel, mondhatni, egy kis profilozás ez igazából.

A csavar nagyon ül a végén, és nem légből kapott, amit én mindig díjazok.

Cross mellett a mellékszereplők is jól formáltak, több karakter is kifejezetten bonyolult jellem lett, ha a nagyon mellékszereplők (pl. a gyerekek szülei) csak vázlatosak is.

Tetszett az elbeszélői mód is, sokat dobott a történeten. Cross fejezetei belső elbeszélőt kaptak, ő maga E/1-ben. A többieket egy mindentudó külső elbeszélő közvetíti.

Nekem kifejezetten tetszett ez a krimi, ha egyes áldozatokat nagyon sajnáltam is.

Mint krimi: 90% izgalmas, fordulatos, pörgős. Cselekménygazdag és jó a pszichés része is.

Szubjektíven: 85% lekötött, megkedveltem a szereplőit, jó a csavar. Csak Michaelt sajnáltam.