Szakítást kiheverős, önkeresés, szerelembe esős Párizsban.

Ava számára összeomlott a világ: a barátja megcsalta, az anyja megint nyaggatja, hogy modell munkát vállaljon. Egyre erősödik benne az érzés, hogy ő kevés, nem elég jó. Barátnője, Debs karácsonyra Párizsba készül – és a mostoháját ellenőrizni – és magával hívja a lányt. Ava vele tart, de már első nap összeveszik egy fotóssal. Hogy gondolta, hogy lefényképezi őt? A fotós barátja azonban szimpatikus a barátnőjének, így mégis egy bárban találják maguk. Kiderül, Julien nagyon is rendes, érzékeny férfi, aki a lány kalauzának ajánlkozik a következő napokra. Míg a várost járják, segítenek egymás gondjait megoldani, és kezdenek egymásba szeretni. De lehet ez több egy karácsonyi románcnál a szerelem városában? Még maguk sem tudják.

Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor azt mondom, Baggot ez a regénye sem tud többet, mint a görög nyaras. Egy mesebeli szerelmi történet, amiben a szereplőket némi drámai múlttal színesített az írónő, de ugyanúgy súlytalan és könnyed a történet.

Ami miatt mégsem a kisördögre hallgatok a vállamon, az a helyszín. Közhely, de Párizs nekem is az egyik kedvencem – így hogy eshetnék durván neki egy olyan regénynek, amiben a szereplők a történet nagyjában a várost járják, és rengeteg olyan helyre mennek, ahol jártam, és visszahozzák az emlékeim? Igen, nálam ez menti a kötetet. Nem a történet, nem a szereplők, egyáltalán nem Baggot stílusa. Hanem a fények városa.

Megvannak a nagy látványosságok is, mint az Eiffel torony és a Louvre, de igyekszik a szerző olyan helyszíneket is bemutatni, vagy legalább kicsit járatni ott a szereplőit, amelyek nem részei minden turista útvonalának. Ezt a részét tudtam élvezni is.

A cselekmény már bajosabb. Egyszerűen alig történik az egészben valami! Nem keveredik a főszereplő páros semmi zűrbe, de különösebben jó élmények sem érik őket. Csak szépen elsétálgatnak és nagyokat beszélgetnek.

Le is vonhatjuk a következtetést: ez bizony karakter- és nem cselekményközpontú regény! Sokkal fontosabb az, hogyan éreznek a szereplők, mit gondolnak, mint, ami történik velük. Így nem is kell meglepődni azon, hogy Debs és Didier szála annyira csökevényes, hogy csak a kötet végén derül ki, hogy egyáltalán összejöttek.

Még valami, ami zavaró lehet: hiába van pár mellékszereplő is a történetben, nem kapnak szerepet az eseményekben. Ez a történet konkrétan arról szól, hogy Julien feldolgozza a húga elvesztését, Ava elfogadja és elfogadtatja magát, miközben egymásba is szeretnek. Ha pozitívumot keresek, hogy legalább nem csöpög a regény, amíg nem fekszenek le. Utána már a nyál is folyik a lapokon, de szerencsére az csak a regény utolsó ötöde.

Érdekes, hogy sokkal aktívabb az a szereplő, aki már nem él (Lauren), mint a főszereplők melletti élők. Ez is csak azt mutatja, hogy itt bizony a lélek az első, mert a halott testvérrel van mit feldolgozni, a jó barát Didier meg csak egy lógó kellék a főszereplőn. Azért ne legyek igazságtalan, Rhoda, Ava anyja elég erőteljesen jelen van. Feldolgozandó konfliktus forrásként, és szereplőként is.

Nem lep meg, nem sok minden történik benne – de az legalább Párizsban. Egyszer kibírtam.

Egy karácsony Párizsban - Mint romantikus: 65% tipikus, bár aranyos történet, közhelyszerű tanulságokkal a végén.

Szubjektíven: 55% Párizs olvastatta nálam, de a cselekmény és szereplők nem fogtak meg.