Szerelembe esős, múlt sebeit meggyógyítós.

Tate keményen küzd az álmaiért: már szakképzett altató nővér, de többre vágyik. Így főiskolára jár, miközben dolgozik a kórházban is. 23 éves, egyedül nem tud így egy lakást még eltartani, de szerencsére pilóta bátyja befogadja, így az albérlettel spórol, Corbin pedig a munkája miatt nem sokat van otthon. Van viszont egy szexi szomszéd, Corbin barátja, a szintén pilóta Miles. A nehéz kezdet után – Miles részegen hevert a folyosón, amikor Tate beköltözött – összebarátkoznak, és Tate pokolian vonzódik a férfihoz. A dolog kölcsönös, de az első csókot követően Miles kemény szabályt szab: viszonyuk lehet, de neki érzelmek nem kellenek. 6 éve megfogadta, ő nem szeret többet. Tate belemegy, de elkerülhetetlenül szerelmes lesz. Meg kell tudnia, ki az a Rachel és mit tett, amiért Miles ilyen sebzett. Van esélye meggyógyítani, vagy el kell engednie a férfit?

Már lassan kiismerem a Hoover regényeket, és felfedezek visszatérő mintákat. Eddig nem zavart, de most kezdek eljutni arra a pontra, hogy ez csökkenti a regény élvezeti értékem. Mert nem lep meg, pont azok a dolgok történnek, amiket várok. Így, hiába érzem erős new adult kötetnek a Csúf szerelmet, sokkal kevésbé tetszett, mert már megvannak azok a pontok, amelyekre azt mondom, ismétlése egy korábbi regénynek.

Csak párat emelek ki:

• a szerkezet ugyanolyan, mint a Velünk véget ér esetében. Benne vagyunk a jelenben egy alakuló szerelmi történetben, miközben minden második/harmadik fejezet visszavisz a pár évvel korábbi múltba, egy kamasz szerelmi történetbe, ami magyarázza a szereplők jelen jellemét – még a tragédiájuk is hasonló.
• a happy endet elérő pár kap egy utóhangot, amiben boldog család és megszületik az első gyerek. Nagyon visszatérő elem Hoover esetében: ugyanúgy lesz egy bébi lány szülője Tate és Miles, mint korábban a Slammed sorozat hősei, vagy a Soha, de soha végkifejlettjében a szereplők.
• ha már Slammed. A szabadvers és slam költészet itt is megjelenik. Miles múltbeli fejezeteinek nagy része, elsősorban a szerelmes részek, ilyen formában íródtak. Nehéz volt elszakadni a műfajtól?

De ezzel ezt a vonalat zártam, ezek voltak a legzavaróbbak nekem.

Pedig a zsánerében jó ez a regény. Feldobja a két idősík váltakozása, és ha nincs a többi regény áthallása, meglepő az is, mitől fagyott meg Miles szíve.

Romantikus, szerelmes regény, de hitelesebb szerelmi története van, mint pl. a szürkéknek. Itt is van elemi vonzalom a képletben, de a szex nem lesz egyenlő a szerelemmel. Íve van a kapcsolatuk alakulásának.

A karakterek Hoover regény kompatibilisek. Szimpatikusak, szerethetőek, sebzettek. Tipikusan olyanok, akiknek hajlamos az olvasó drukkolni. Amiért az életműben érdekes lehet a kötet, hogy most nem a lány a sebzett és az előtérbe helyezett – kifejezetten bírtam is, hogy most a férfi hős került a fókuszba. (Ha nőies is, ahogy a traumát kezeli, Hoover meg megírta.)

Összefoglalva a zsánerében ütős, csak már elkezdtem unni a Hoover köteteket, attól tartok.

Csúf szerelem - Mint new adult: 80% eljátszik az idősíkokkal, rejtély van a szerelmi szál mellé, ami uralkodó.

Szubjektíven: 65% valami hiányzott. A két sztori nem elég erős, se külön, se együtt.