Bicikliversenyes, találmányos, csalós.

Varjas István egy magyar fiatalember volt, aki kiskorától kezdve két területen is kiemelkedett az átlagból. Az egyik, a kerékpározás volt. Amennyire a szovjet érában, magyarként el lehetett jutni ebben a sportban, ő összehozta. A másik terület a fizika volt, és ez élvezetett előnyt is: ha fizika és kerékpár verseny kellett dönteni, a fizikára ment. Ezzel került ki olasz egyetemre, és ehhez fordult, amikor egy olasz kerékpáros csapatba bekerülve szembesült azzal, hogy mindenki csal, és a szervezetük kémiai szerekkel tömik. Dolgozni kezd az elektromos motoron, mely betenné a kaput a doppingnak. Kimutathatatlan, nem teszi tönkre a szervezetet, és bemutatna a doppingolóknak. De a szabadalmat eladta, nem is tudja, mi lett a motorral. De tippek vannak. A motor eladva, és Armstrong versenyeket nyert könnyeden.

Duplán becsapva érzem magam. Eszem ágában sem volt egy dokumentum regényt megvenni a biciklis csalások eme formájáról. Én egy thrillert vártam, amiben egy találmány belső harcokat, ármányokat indít a sporton belül, és a feltaláló élete is veszélybe kerül. A poén, egyszerre nem is gyanakodtam, hogy nem fiktív történetet olvasok. Ott kellett látnom leírva Armstrong nevét, hogy rádöbbenjek, mennyire más ez a kötet, mint amit olvasni akartam. Az volt az első csalódás.

De mivel a biciklis sportról szeretek olvasni, pipáltam is már ki dokumentumregényeket a témából – Brunel emlegeti a kötetben Hamilton kötetét, például azt is olvastam – adtam így is egy esélyt neki. Ez hozta a második csalódást: mert nem volt jó dokumentumregénynek se a kötet. Bőven vannak kifogásaim.

Egyrészt, nincs eredmény és nincs bizonyíték. A történetet egy külsős meséli el, egy oknyomozó riporter, aki nem volt személyesen része a történetnek. Van egy teóriája, amit igyekszik felderíteni. Egy lehetséges verzió arra, miért tekert úgy Armstrong, ahogy. Az ő válasza az, hogy megvette az elektromos kerékpár prototípusát teljes titokban, és nagyon sokáig meg is tartotta magának és a csapatának.

A gond az, amire a végén kilyukad. Akár igaz is lehet, de ki tudja? Bizonyítani semmit nem lehet, csak elméleteket gyártani. Ettől az egész kötet csak egy összeesküvés elméletnek tűnik, és feleslegesnek érzem az időt, amit az olvasásával töltöttem.

Ami tényanyagot használ, Varjas életrajzát leszámítva, más Armstrongról szóló kötetekben már olvastam. Csak itt sokkal szárazabban, unalmasan van megírva az, amiből más jó sztorit tudott mondani – hiába, ahogy említettem, a szerző csak megfigyelő, nem volt benne az eseményekbe, és ezt érezni az elbeszélésen is.

Nem tetszett se a stílusa, se a szerkezete. Össze-vissza ugrál, gyakran nehézkes a logika, ahogy egymás mellé teszi az eseményeket. Még csak sugallni se tud jól, pedig gyakran direktbe is felteszi a kérdést, amire csak utalnia kellene, vagy ha felteszi, tudnia kellene rá egy választ is nyújtani!

A szöveg száraz, és gyakran nehézkes is. Újságíró a szerző, és bizony a hírlapok száraz, unott stílusát éreztem ennek a soraiban is.

Nekem nagy csalódás volt. Biciklisport, Armstrong témában keressétek a Titkos versenyt!

Rejtett előny - Mint dokumentumregény: 30% az alapötlet érdekes, de semmi tény, nem is regényes. Kevés.

Szubjektíven: 20% thrillert vártam, mást kaptam. Csalódtam, és a kötet se tetszett. Hiteltelen.