• Állítólag ennek a gyengeelméjűnek az elődje IGAZI démonnagyúr volt! Egy igazi vérszomjas gazember, egy nőcsábász, aki vérre vadászik az éj sötétjében.
• Te most egy vámpírról fantáziálsz, nem egy démonnagyúrról. (Yun-Hee: Démonnapló)

Még a regényekből is elég hátborzongatóakat sikerült összeválogatnod – folytatta Amy. – Hannibal ébredése, Amerikai psycho, Beszélnünk kell Kevinről, Donald Trump önéletrajza… (Marrs: A tökéletes pár)

• Kiborult a fehérjeturmix, és eláztatta az alátétet, amin a fegyvereimet szoktam tisztítani. Hazafelé bemennél a belvárosba, és vennél egy újat? Csak a Johnson Firearms tart olyat, amin fel van tüntetve a Sig Sauer P250-es minden egyes alkatrésze.

Jack felkacagott.

• Mi olyan vicces?
• Nem is tudom. Egy várandós feleség többnyire nem jégkrémért meg sós-ecetes csipszért küldi a férjét?
• Jól hangzik.
• Melyik?
• Mindkettő.
• Rendben – felelte Jack. – Jégkrém, csipsz és egy fegyveralátét. Ez minden? (Grippando: Szökésben)

Amikor az emberek magukról beszélnek, olyan ügyesen vetítenek valamilyen elképzelt képet önmaguk köré, hogy a végén már maguk is valóságosnak hiszik. De a hely, amelyet a lakóhelyüknek választanak, mindent elárul róluk – akár akarják, akár nem. (Carrisi: A lelkek ítélőszéke)

• Mire készítsem fel magukat? – kérdezte Holden. – Hogy botokkal szurkáljuk az isteneket?
• Nem, Holden kapitány. Nem botokkal – felelte Duarte. – Amikor istenekkel harcolunk, a mennyeket kell lerohanni. (Corey: Perszepolisz felemelkedése)

Szükségem van a szavakra. Az írás elhiteti velem, hogy még nem őrültem meg, nem vesztettem el a lényegem, az emberségem, amitől különlegesnek és egyedinek gondoltam magam ebben a vadonban. Amikor tollat ragadok, több vagyok, mint egy vadállat, hiszen az állatok nem papíron osztják meg egymással a kétségeiket, nem álmodoznak tintával, nem hagyják az egészet az utókorra. (Benyák: Az utolsó emberig)

• Te tényleg… nem emlékszel?
• Nem! Most mit csináljak? Mi történt velem? Meghülyültem?
• Elkapta őt az Alzheimer?
• Mármint amnézia, nem Alzheimer. Már eleve hülye voltál. (Yun-Hee: Démonnapló)

Ha a szerelmesek olyan okosan gondolkoznának, mint amilyen szépen éreznek, bizonyára kevesebb szerelmi tragikum volna az életben is, meg az irodalomban is. (Dánielné: A boldogság útja)