Fülszöveg:

Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.

Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.

1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?

Szerintem: 

Rendben, kicsit beteg vagyok és nehezebben fogott az agyam. De miért volt nekem ennyire

érthetetlen ez a regény? Olvastam, haladtam fejezetről fejezetre és egyszerűen nem bírtam volna megfogalmazni, hogy mi is ez. Mi a végcél vagy az alapkonfliktus.

Olyan érzés volt olvasni, mint egy szürrealista képet nézni, ahol minden szétfolyik. Egy-egy történetszál még akár tetszett is és önmagában érteni véltem is, de hogy ez miképpen áll össze és hogyan lesz történet? Egyelőre még nincs meg a sok kis mozaikkockából az egész kép.
Még akkor sem, ha a végére, a nagyon végére kapunk is magyarázatot. Legalább az alapra. Hogy a világon két erő működik. Az egyik mindig véres változást hoz és a világ kvázi rosszabb, erőszakosabb lesz tőle. A másik ezeket az alkalmakat igyekszik megakadályozni. Abban még poént is láttam, amikor az angyal elmeséli a doktornak, hogy nemezisével milyen korokban és hogyan találkoztak, mi volt a csata. Bár, meg kell jegyeznem, hogy előhívott belőlem egy régebbi filmélményt. Abban is egy kisvárosban jártunk, ahol emberek tűntek fel, hogy tanúk legyenek. Mert bizony kiderült, hogy Jézus halálának szemtanúiként arra ítéltettek, hogy minden nagy katasztrófát nézzenek meg.

Sejteni vélem, hogy a Requiem a kulcsszó, ami a sorozat címe. Ez a végzetébe haladó világ gyászmiséje. Látjuk a kisvárosi emberek egyéni kis történeteit, tragédiáit és harcait, miközben a világ köröttük halad a pusztulás felé. De hogy ettől miért lesz fontos az egyik szereplő boszorkány öröksége, vagy mit jelképez a négy motoros? Elsőre komolyan elgondolkodtam azon, hogy valamiképpen az apokalipszis négy lovas ők, még azt is be tudnám lőni, melyikük melyik lovas. Carmen lenne egyértelműen a Háború. De aztán ezt is elvetettem. Nincs misztikus szál köröttük. Nem igazán.

Nem segített az sem, hogy nagyon sok a fura alak benne, akivel nem tudok mit kezdeni. Fontos szereplő a doktor, ő lesz az angyal bizalmasa és segítője, neki lesz majd elmesélve a kerettörténet. Mégsem tudom, miért fontos ő, vagy a nagy egészben milyen helyen áll. Tele vannak különös ismertetőkkel, a doktornál maradva a maszkja. Mi az arca baja?

A stílusában az íróra ismerni. A szürrealista elemek, a megkapó jelenetek, kirívó elemek a cselekményben. A maga módján igényesnek is mondanám.

Csak most nem szabadulok attól, hogy nem értem, mi ez. Nem érzem úgy, hogy elő lenne készítve az összecsapás a világért, csak random fura emberek, események és elemek vannak egymásra pakolva.
Kb. azért érdekel a folytatás, hogy mi sül ki ebből.

Idézet: 

Olykor menni kell, és nem visszanézni. Menekülni, csak előre tovább. El kell dobni az otthont, mert túl sok benne a fájdalom, sok a bánat, sok a szörny.
Isten veled, parányi paradicsom, ég áldjon, pocsék pokol!

Olykor a csúfból születik az igazán szép.