Fülszöveg:
Paradisóba beköszöntött az évezred legforróbb nyara. A tavasz tragikus eseményei után a város új vezetés alatt próbál boldogulni. A polgármester székébe az ördögi Vernon Wells kerül, aki vasszigorral nyomja el a polgárok ellenállását.
A szigeten ragadt motorosbanda tagjai, Carmen, Sam és Eli próbálnak a megoldatlan titok végére járni, de nincs könnyű dolguk, mert mindhárman csak egy kis részét ismerik a rejtvénynek, így először is meg kell tanulniuk megbízni egymásban.
Valéria különös képességei továbbfejlődnek a boszorkány Lukréciával töltött hónapok során, és szükségük is lesz az erejükre, mert új ellenféllel kerülnek szembe.
A város Doktora eközben sérülten, félőrült állapotban bolyong a csatornarendszer mélyén − és ezúttal talán őrangyala sem tudja megmenteni.
Szerintem:
Kezdem látni a rendszert az őrületben. Avagy, most kaptam egy mankót, ami mentén olvasom a regényt.
Ez pedig
Vernon személye lett, aki a rossz irányba akarja változtatni a világot. Ő egy rendező, aki nem darabot, hanem életet rendez. Neki van egy terve, amiben minden szereplő benne van valamiképpen. Így rá vannak kötve a korábban megjelent szereplők: a Doktor, aki Laylának segít. Ők akadályoznák Vernon tervét. Sandor követői, akik kihúzták nála a gyufát, mert a robbantást az előző rész végén rá akarta kenni és már meg is tervezte a tömeg általi felkoncolását, amiből nem lett így semmi. Lukrécia és Valéria, akik ellen hangolja a helyieket, és még egy inkvizítort is a nyakukra küld, hogy megtisztítsa a környéket a boszorkányoktól.
Vagyis, az a tengely, ami mentén olvasok, Vernon lett.
Az már más kérdés, hogy azt még nem értem, mi a játszma célja. Amilyen események emlegetve vannak, hogy miképpen újult meg a világ korábban újra és újra a ténykedések miatt, mind nagy dolgok voltak. Amerika felfedezése szinten. Ehhez hogy jön hozzá ez a kisváros? Minek kellene innen elindulnia? Az még zavar, hogy ezt egyelőre nem látom.
A külön történetek sem tűnnek már annyira extrémnek. Akár a motorosok, akár a nagymama – unoka boszorkányok körül történtek kerekebb, egészebb események, amelyek illeszkednek a bizonyos fő szálba.
Már meg is vannak azok a szereplők, akiket kicsit jobban kedvelek, mint a többieket. Eddig a Doktorral nem tudtam mit kezdeni, most elmesélik az eredettörténetét, ami akár egy képregényhős előzménytörténete is lehetne. A lelkiismeretes korboncnok, aki a rendőrök helyett is megoldotta az ügyeket, míg fejbe nem lőtték miatta és el nem vesztette az emlékeit. Még a nevét sem tudja, így helyi Batman lett belőle, csak pestisdoktor és nem denevérmaszkkal. Most már érdekel, mi lesz vele és szimpatikusabb. A motorosok közül Sam. De igazság szerint az is vonz, amilyen magabiztossággal és tervezéssel Vernon űzi a maga dolgait. Hozzá képest Layla nagyon amatőrnek és eredménytelennek tűnik.
Egyértelműen jó – rossz felállás mellett lépked a történet és a szereplők. Nagyon kevés olyan alak van benne, akik képesek átlépni egyikből a másikba. Itt majd lesz egy nagy árulás és váltó személy, de különben egyértelmű, ki melyik oldalon találja a helyét. Az viszont egyáltalán nem eldöntött, hogy a vége mi lesz. Mivel Requiem, akár Vernon is véghez vihetne mindent, majd kiderül.
Stílusában egységes az előző résszel és a szerző stílusának megfelel ez a rész is. Kicsit fantasyba hajló, egy-egy gondosan komponált, látványos nagyjelenettel. Az érzelmekre inkább rádöbbennek, mint magyarázza és előhúzza őket, hogy érezzünk a szereplőkkel. A tettek fontosabbak.
Számomra ez egy befogadhatóbb része volt a sorozatnak. Közben már beszereztem a 3. részt is, de azt hiszem, most kicsit szünetelek, mielőtt valóban el is olvasom.
Idézet:
Az arcot nem mi választjuk, de a maszkot igen.
A hősöket üldözzük manapság, pedig nem sokan maradtak.
Én csak azt tudom, hogy a nagy művek nem csupán az életről szólnak, hanem formálják azt.
– Mit csinált vele?
– Paprikakoncentrátum. Jalapeno. A tengerentúlról hozatom, magam őrlöm, sóval, borssal keverem össze. Saját recept. Egyaránt jó chilihez és csőcselékhez. Ennek az úriembernek lesz ideje pár dolgot végiggondolni, mire újra látni fog.