Családi titkos, rejtélyes halálesetes, öröklős.

Manuel sikeres író, aki az új könyvén dolgozik. Nyugalmát egy hívás zúzza össze: férje meghalt. A fájdalom után a döbbenet tör a férfira: Alvaro egészen máshol volt, mint amit neki mondott. Kiderült, egy egész családot eltitkolt előle: Alvaro 3 éve megörökölte a márki címet apjától, és birtokot, családi vállalatot kapott hozzá – ő gondoskodott a családról, ahonnan a homoszexualitása miatt elüldözték. Manuelre hagyott mindent, aki leutazik megismerni a férje eltitkolt életét. Egy problémás családra bukkan, ahol halálos titkokat rejtegetnek. Manuel a titkok után ered, és rá kell jönnie, hogy Alvaro kisebb öccse, a kedvenc fiú talán nem túladagolta magát, hanem megölték. Alvarót is? Mindenki rejteget valamit, és a válaszok a múltban keresendők, miközben újabb gyanús halálesetek történnek.

Dolores Redondo spanyol krimiszerző, akinek a neve egyre jobban cseng külföldön is. Díjakat nyer, és már filmesítik is egyes történeteit. A legsikeresebb és díjnyertes krimi sorozata nálunk is kijött, kapható, ha a belőle készült film nem is elérhető.

A Navarra trilógia határozta meg azt is, mit várok ettől a könyvtől. Abban a hitben voltam, hogy megint egy fordulatos krimit kapok, amiben kiemelt szerepet kapnak a baszk, vagy egyéb spanyol hitvilági elemek. Hamar rájöttem, hogy a Mindezt neked adom nem ilyen. Ha a Navarra regények misztikus krimik, ez egy lélektani, családi krimi.

Ez nagyon látszik a tempón is. Hosszú könyv, számomra nagyon hosszú leírásokkal és elmélkedésekkel. A cselekmény nehezen halad előre ebből kifolyólag. Igaz, a történetben előre haladba némi gyorsulás észrevehető. A végére besűrűsödik, ott már pörögnek az események - a tetőpont valóban mindennek a kicsúcsosodása és hatásos is. De addig el kell jutni, ami most nem könnyű menet.

Ami könnyíti, Redondo könyveinek, ennek is, elég egyedi hangulata van. Van benne egy idegen íz, amit hajlamos mennék spanyolosnak nevezni. A katolikus értékek és a népi babonák különös együttélése benne van, ami a cselekményben is megjelenik, de a stílusjegyekben is érezni. Akinek ez a szín bejön, könnyebben áthalad a leírásokon is.

Redondo erős karakterépítő – ahol a cselekmény annyira nem kötött le, a szereplők le tudtak. Pedig nagyon sokan ellenszenvesek. Már szinte gonoszak. De bár szimpatikus, bár ellenszenves egy figura, Redondo odafigyel arra, hogy emberiek legyenek ezek a szereplők. Gyarlók, hibáznak – és mindenkinek igyekszik megmutatni, vagy legalább sejtetni, miért azt teszi, amit. Bűnök gyűltek fel, abban van különbség, kinek mennyi. Érdekes, de a gonoszak nekem emlékezetesebbek maradtak a pozitív szereplőknél. Alvaro nagyon remek embernek tűnik, és mégis Catarina (a sógornője) és az öreg márkiné a markánsabbak.

A krimi alapvetően beszélgetős. Manuel sokakkal beszél, akik emlékeznek – és az író ember (Manuel) lassan már célirányosan kérdez, felgöngyölítve a szálakat. Nem tipikus nyomozós krimi, a családi szál ahhoz nagyon domináns, és lelki oldalról közelít.

A vége, a csavar, ahogy minden összefügg, mi a nagy titok, ahonnan minden elindult – az nagyon tetszett. Még agyalós is, egy titok milyen következményekkel jár.

Jó könyv, tetszett is, de most nagyon nem találta el a hangulatom. Ez komor, belemélyedős.

Mindezt neked adom - Mint krimi: 80% egyedi a hangulata, emlékezetesek a szereplői, jut erős csavar a végére.

Szubjektíven: 65% sok tekintetben jó, de lassúnak éreztem. Valami pörgős jobban esett volna.