A kóbor csivavák állítólag falkákba tömörülnek, és megölik, majd felfalják gyengébb társaikat. Megesküdtem volna, hogy Harry egy ilyen alomból szabadult, miután felzabálta a klán többi tagját. (Baker: Mézeshetek Harryvel)
- Várj! Gondolkodtunk.
- Ehh! Hát, az biztosan merőben új élményt nyújtott nektek. (Gaiman: Death – Halál)
- Nézd a jó oldalát. Ha egy lány találkozik az anyáddal és nem lép le azonnal, akkor tudod majd, hogy gyűrűt kell húznod az ujjára.
- Dehogy – mondta Quan, kifelé kísérve Michaelt. – Akkor az lesz, hogy már nem egy, hanem kettő ördögűzésre szoruló nő lesz otthon. (Hoang: A szerelem egyenlete)
Ha tízszer belém mártod a kést, ne hivatkozz önvédelemre! (Baker: Mézeshetek Harryvel)
Egy történet értékéből mit sem von le, ha szomorú. Ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes belevágni. (Tápai: A befejezetlen történetek antikváriuma - in: Születés)
- Hogy vannak a fiúk? – kérdezem. Három van neki.
- Remekül – feleli, és összeroppantja a kezemet. – A legidősebb már idáig ér nekem – Monk a vállára mutat.
- Küldje el kosárlabdázni.
- Megtenném, csakhogy az anyja koordinációs érzékét örökölte.
- Nem tudja elkapni a labdát?
- Még a náthát se. (Robotham: Altató)
- Anyám bálra hívott bennünket – mondta Raphael.
Elena kést húzott elő a Raphaeltől kapott, vajpuha bőr alkartokok egyikéből.
- Ha nem haragszol, most kiszúrom a saját szemem… és ha már itt tartok, ki is belezem magam. (Singh: Angyalháború)
Előre tudtam, hogy az öreg több okból sem fog szimpatizálni velem. Legfőképpen azért nem, mert teljesen méltatlannak fog tartani a lánya kezére. De jó társaságban voltam.
- Ha Vilmos herceggel állítanék be, apám őt is arról faggatná, miből akar eltartani engem – sóhajtozott Tami, ami gyakran előfordult, ha a drága jó atyja került szóba. (Baker: Mézeshetek Harryvel)
Hemingway azt mondta, elegendő hihetővé tenni a hazugságainkat, hogy az életünkből regény legyen. Ami Armstrongot illeti, neki az eredeti verziónál jobban tetszett a hamisítvány. (Brunel: Rejtett előny)
Az írás a belső kastély, a titkos rejtekek, a legszebb, ahol a lét végtelen megnyilvánulásait járta be kacagva, mezítláb futkosva, meg-megállva, hogy megsimogassa az ott megbúvó gyönyörű kincseket. (Redondo: Mindezt neked adom)