Kamaszos, szerelmes, trónért harcolós, mágikus.

Mytica hosszú ideje egy királyságban forr össze, Gaius király elfoglalt mindent és zsarnoki úrrá nőtte ki magát. Az ősköveket keresi, hogy ezzel minden ura lehessen, egy isten. E játszmában gyermekeit is bábokként rángatja: Magnus herceget eljegyzi Cleo hercegnővel, aki gyűlöli az országát elfoglaló fiút. Arról nem is beszélve, hogy Magnus szíve még mindig a lányé, akit a szülei örökbe fogadtak. Lucia a mágia után mély álomba merült, ahol egyre közelebb került az Őrzőkhöz. Már ő is tudja, a jóslat szerint neki kell megmentenie a mágiát. Cleo a lázadókkal szövetkezik titkon, Jonas el is bűvölődik a lánytól. Egyre jobban keresi az alkalmat, amikor bosszút állhat a királyon és a lordon, aki végzett a családjával. Ahogy a játszma zajlik, váratlan szövetségek köttetnek, és sokan az életük adják, akiknek élet járna.

Sokáig haragudtam, amiért az első részt úgy akarták eladni, hogy a GoT verziója kamaszoknak. Ha nem olvasom ezt a borítón, sokkal jobban tetszett volna. De ezzel rakták rá egy olyan plusz elvárást, aminek szinte lehetetlen megfelelni. Az első rész nem is ütötte meg azt a szintet, csak halvány árnyék lett a GoT mögött.

De most itt a folytatás, és megtörtént az, ami ritkán szokott. Sokat erősödött a történet! Már látszik, miért a GoT volt a példa az első résznél is. Megjöttek a játszmák, az áldozatok, igazságtalanságok, mágia, csak kamaszokra szabva, nem korhatárosan.

A cselekmény sokat javult, és nagyon fordulatos is lett. A mágiát háttérbe szorították, és a címnek megfelelően a lázadók ügyei és a királyság stabilitási kísérletei voltak kiemelve. Így aztán volt benne kardpárbaj, kierőszakolt esküvő, merénylet, politikai ármánykodás, többek között. Nem engedett unatkozni.

A különféle részeket ráadásul a kiemelt szereplők közül valakinek a fókuszából követhetjük végig. Közben az elbeszélő beenged az adott szereplő érzéseibe, gondolataiba is, így jó lehetőség van a karakterek árnyalására is. Nagy kedvencem Magnus herceg, aki egyszerre jó és rossz is. Pontosabban, a jelleme nemes és példaértékű. De nem cselekedhet annak megfelelően, kívülről akár gonosznak is tűnhet, mert van egy olyan apja, mint Gaius. Aki a 7 éves fiát anno fegyelmezésből súlyosan megvágta, aki most is iszonyatosan viselkedik. És most Magnus elkezd eljutni arra a pontra, hogy annak lássa az apját, ami. Hogy olyan útra lépjen, aminek a végén nagy és jó király lehessen belőle.

Még a magánéleti szálak is érdekesen alakulnak. Nem kamaszosan szerelmes történet, de azért vannak szerelmi szálak. (Így nekem pont meg is felelt.) Roppant kíváncsi is vagyok, hogy Cleo és Magnus kényszerházassága nem válik-e majd valami többé. Gondolom, már kitaláltátok, ki a kedvenc szereplőm. Észrevettem, megint ő a példa…

A világát most annyira nem bővíti, a mágia is kevesebb, de így is színesedik a kép. Mozognak a szereplők a sakktáblán, és nagyon éreztem, hogy Rhodes valamit előkészít.

Tetszett, ahogy a sorozatban gondolkodik és szerkeszt. Felvezetett az első részben, most kalandos és érdekes, miközben halad a következő epikus események felé. Ebből következik az is, hogy ezt jobb nem most elkezdeni, hanem haladni sorba a részekkel.

Kifejezetten tetszett, és várom a folytatást!

Lázadók tavasza - Mint YA fantasy: 90% fordulatos, a karakterek, a cselekmény és a világépítés is kipipálva.

Szubjektíven: 85% az eseményei sodróak, sok karakterrel nagyon egyet tudok érteni. A vég…