Kalandos, gyerekes, varázslós, sötét erőkkel játszadozós.

Egyszer volt, hol nem volt, hajdan, mielőtt a tudomány kiűzte volna a világból a varázslatot, a sötét erdőkben varázsnépek és lények éltek. Voltak köztük gonoszak is, de egyszerű mágiahasználók is. A brit szigetekre megérkeztek a harcosok, fémmel erősítve maguk. A vason nem fog a mágia, és a boszorkányok után a harcosok minden más mágiát is célba vettek. Czár, a varázslók királyának fia boszorkányvadászatra indul, hogy végre varázserőre tegyen szert. Ábránd, a harcosok királynőjének lánya is a rengetegbe indul kalandozni egy lopott varázskarddal az oldalán. Amikor ők ketten találkoznak, nem csak a világba szabadítanak egy halottnak hitt sötét erőt, de a világaikat is közelebb hozhatják egymáshoz, és megállíthatják a gonosz fenyegetést.

Cressida Cowell olyan írónő, akinek eddig nem olvastam munkáját, mégis úgy éreztem, ismerem. Mert az Így neveld a sárkányod az ő terméke, egy rengeteg kötetből álló sorozata, mely alapján a DreamWorks megcsinálta az egyik kedvenc mesémet. Fogatlan, Hablaty a mesés kedvenceim között vannak.

Hiába tudom, hogy az a mese DreamWorks termék, annak a szeretetét átvittem az írónő felé is. Így fordulhatott elő, hogy kézbe vettem a Hajdan varázslóit is. Amit ifjúsági regénynek képzeltem, amilyen az Így neveld mesék. Ehhez képest koppantam egy nagyot: ez bizony mesekönyv/gyerekkönyv! Amiből azért már cseppet kinőttem.

Az első sokkhatás, mert sajnos az volt, a kötet grafikája kapcsán ért. Megint csak, köszi, DreamWorks, hogy magasabb minőségre szoktattál! Egyszerűen nem tudtam szépséget találni a kötet rajzaiban, pedig elég sok van belőlük. Jó, ez így nem teljesen igaz. Vannak a hómacskák arcáról egész mutatós portrék. De sajnos az emberi szereplők taszítottak. Ábránd, Czár, de a mellékszereplők se lettek mutatósak. Van egy rész, amikor arról van szó, hogy Szikorax királynő szép is volt. Megnézed hozzá a rajzát, és azon kezdesz el gondolkodni, hogy mégis melyik bolygón? A látássérültek között érdemelte ki e jelzőt?

Majd, kettes sokk, hogy ez egy mese. Nincsenek benne ifjúsági elemek. Ha erre készítem magam előre, még talán tetszett is volna, így viszont rendszeresen húzta az idegeim a szereplők gyerekes viselkedése. (13 évesek, így normális, csak most én nem díjaztam.) Plusz a történet gyerekekre szabott egyszerűsége, fordulatai.

A világteremtése viszont kiváló. Mesei szinten korrekten megismerjük a harcosokat, a varázslókat, kapunk egy kis szeletet a köröttük levő világból. Vannak mágikus lények, még egy olyan cuki is, mint a sárkányok – jó, ez túlzás. Azoknál nehéz lenne cukibb, megint csak köszönöm, DreamWorks!

A szövege is jópofa, gyerekekre szabott. Az írónőnek van humora, és ez a szövegeiben is visszaköszön. A sötét középkoros narrációja még mindig mosolyogtat. Direkt poén talán kevesebb van, de a gyerekbarát, kiszólogatós stílusa nekem tetszett. Lenne is tippem, ki a narrátor, ami szintén ötletes megoldás azzal, hogy nem árulja el, csak utalgat.

Összességében sajnálatosnak találom, hogy olyan a grafikája, amilyen. Különben szerethető mese lenne, de így a koboldok ugranak be nekem a Hercegnő és kobold meséből.

Hajdan varázslói - Mint gyerekkönyv: 90% kalandos, szerethetők a figurái, gyerekre szabott törés és képek.

Szubjektíven: 50% a világa még szinte tetszett is, de úgy éreztem, ebből már kinőttem.