Fülszöveg:
A hetedikes Levente életét a fociedzések, a tanulás és az évfolyambulira szervezett szabadulószoba tölti ki, míg egy délután, kutyasétáltatás közben egy lapos kavicsra nem bukkan, ami furcsa események sorozatát indítja el. A fiú aznap éjjel különös álmot lát: csúcsos fejfedőt viselő férfiak árulónak kiáltanak ki egy Levedi nevű táltost, aki elátkozza őket. Másnap a szertár szekrényéből ájultan esik ki a portás, és a rendőrség is nyomozni kezd, míg Levente és évfolyamtársa, Mira újabb és újabb kavicsokat találnak…
A kalandokban bővelkedő regény Budakeszire viszi olvasóját; a település múltja egy izgalmas nyomozás során bontakozik ki.
Szerintem:
Sűrűn leírom, ahogy új részt olvasok el az Új Kedvencek kiadói sorozatból, hogy
új kedvencem van belőle és jó ez a sorozat. Most sincs másképp: egy kicsit kalandosabb, egy kicsit maibb történet Mechler Annáé, amin nagyon jól szórakoztam.
A szerző kitalálta, hogy miképpen írjon mai gyerekekről és a múltról úgy, hogy kicsit se legyen szájbarágós. Az egésznek van egy játékos jellege is, amitől csak még jobban tetszett a történet. Levente 7. matekkedvelő focista, akit az tart lázban, hogy az osztálybuliba a fiúkkal egy menekülő szobát hozzanak létre. Éppen ezen mereng kutyasétáltatáskor is, amikor összefut az egyik évfolyamtársával, Mirával, aki szinte ijedten nézi, ahogy Levente felvesz egy kövecskét és dobálgatja. Majd a lány rá is ír éjjel, hogy ne ijedjen meg, ha furcsákat álmodna. S valóban, Levente egy ősmagyar történetbe csöppen, amikor egy sámánt árulással vádolnak és ő láncát felhasználva átkot szór. A két gyerek a jelenben kénytelen nyomozni, hogy a lánc elveszett szemeit összegyűjtsék és így megtörjék az átkot. Ehhez helytörténeti kutatások kellenek, sokat kirándulnak is, és egy titokzatos, honfoglaláskori ruhákba öltözött férfi is a nyomukban van.
Vagyis: nyomoznak, kalandoznak, veszélyben érzik magukat, miközben sok mindent megtudunk az ősmagyarokról és a település történetéről is. Szórakoztatva tanít, ezt mindig nagyon tudom értékelni.
Tetszett benne az is, hogy gyerekkönyv tud tényleg lenni, és nem csak a rejtély, a nyaklánc összeállítása a fontos benne. A gyerekek szervezik a bulijukat, a barátaikkal töltenek időt, vannak családi programok. Szó van felelős kutyatartástól kezdve a játék öröméért játszani/mindenképpen nyertesnek lenni hozzáálláson át sok mindenről. Rexi különben jópofa vizsla, azt még irigylem is, ahogy be lett tanítva arra, hogy idegen közeledtére visszasiet a gazdihoz. (A vizsla különben is a gyengém, nekem is ilyen kutyusom van.)
Szerethető, kedves szereplői vannak. A gyerekek jószándékúak, merészek és kiállnak egymásért. A szülők elfoglaltak, de érezhetően szeretik a munkájukat, a gyerekeiket, és igyekeznek az együtt töltött időt hasznosan tölteni. Jelenik meg annyira jó, meghatározó tanár a történetben, amilyennek az ideális oktatóknak lennie kell. Hangulatos, kellemes az egész olyan emberek és gyerekek között, akiket az életben is szívesen látna maga körül az ember. Még a történet gonosza – 'a sámán' – is igazából csak segíteni próbál és valójában nem bánt senkit, a lopott holmi is visszakerül a helyére a történet végére.
Talán csak egy olyan elem volt benne, amit nem nagyon értettem: ahogy a látomások/álmok közé a modernebb korok is bekerülnek. Az első, a sámán átka még rendben. De aztán jön egy középkori és egy modern kitelepítés is. Bár gondolom, hogy az a példa, mit okozott az átok, miért kell megtörni. Csak akkor is furán hatott, amikor annyira az ősmagyarok körül forog minden, aztán ugrunk a világháborúk idejére.
Jól olvasható is. Nincs túlírva, Levente szemszöge szépen vezet végig az egész történeten. Sok a párbeszéd, pörgeti az eseményeket, és megtalálta a módját, hogy az ismeretközlő részeket ne mindig ugyanúgy építse be. Hol Levente anyja mesél, máskor egy könyvben olvasnak, de van olyan is, hogy a szomszéd néni emlékezik vissza egy korábban történt esetre.
De a lényeg: szívesen olvastam, jópofa a történet és szerettem a szereplőit is. Tanultam is belőle, nem csak szórakoztam. Vagyis, ez egy remek ifjúsági regény.
