Tudományos kérdéses, ufós, fejlődős, jövőbeli.

A férfi a családjával síelni ment. Korábban remek síelő volt, de mióta családja van, veszélyes pályákon nem kockáztat. Egy itt megismert férfi ad neki egy szemüveget, mely feldobja a könnyű pályát is, de az események nem várt fordulatot vesznek. (Síkaland) Nem értették, az irodalomba szerelmes fiatalember miért szaporodásbiológusnak tanult. Nem tudhatták, hogy éppen az irodalom utáni szenvedélye hozta erre a pályára. Titkon újrateremtette József Attilát, négyszer is. (A lélek mérnöke) Katonának képezték ki, idegen lényekkel harcolt. Mindig tudta, egyszer halni is így fog. Most pedig eljött a nagy csata ideje. (Utazó helyőrség)

Kínlódni szoktam azzal, hogy egy antológia néha annyira vegyes felvágott, hogy míg egyes történeteket imádok benne, mások nagyon nem találják el az ízlésem. Ritka, ha olyan kötet akad a kezembe, amibe nem tudok rábökni egy történetre se, hogy az nagyon nem kellett volna. De vannak azért ilyenek is.

A Rés a valóság szürke szövetén is nagyon közel esik ehhez a kategóriához, pedig nem egy könnyen emészthető zsánerbe mozog. Sci-fi, ráadásul azzal a koncepcióval, hogy a mai tudomány egy-egy elméletét, kérdését dolgozza fel minden történet. Vagyis, volt számomra kockázati tényező: nagyon elvont, nagyon tudományos, esetleg érthetetlen a számomra.

Ehhez képest azt vettem észre, hogy remekül szórakoztam. Volt egy olyan feldolgozása a Schrödinger macskájának, hogy aki eddig nem értette a tételt, most megértheti. Volt szó klónozásról, idegen civilizációkról, mesterséges intelligenciáról, Istenről, az elmekutatásról, és minden egyes novellából ide húzhatnám a maga témáját. Tetszett, hogy tényleg olyan problémák, ötletek vannak benne, melyek nem is elképzelhetetlenek.

Ehhez hozzájön az is, hogy a történetek nagyja, miközben kipipálja a fent leírt tudományos kérdést, kalandos és mozgalmas cselekménnyel is rendelkezik. Nem jellemző a kötetre a filozófiai, elmélkedős novella, amely nem is hiányzott nekem. Így élvezhettem kalandokat, érdekes felvetéseket, anélkül, hogy egy-egy témába tudományos mélységekig merülnöm kellett volna. Játékosan tanított, elgondolkoztatott, nem várt el tőlem komoly fizikai előismereteket, amelyek szintén könnyítették a befogadást.

Díjaztam azt is, ahogy a többség ki van hegyezve egy csavarra. Bűn lenne ezeket lelőnöm, így csak annyit mondok, gyakran nem is arról olvasunk, amit gondolunk. A végén csavar egyet úgy több szerző, hogy minden korábbi elméletünket kicsavarja. És ez jó móka.

Érdekelne, kinek melyik történet mond majd a legtöbbet. Bennem az maradt meg nagyon, amelyben az irodalomrajongó újrateremti József Attilát, és kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy a művészi zseninek kell a szenvedés is. Úgy értelmezi Petőfit, József Attilát, ahogy nekem még nem jutott eszembe – főleg Petőfit. De van benne valami.

Gyakran maga a szöveg is tetszett. Ahhoz képest, hogy minden történet más szerző tollából született, van egy egységes hangulata és miliője a kötetnek. A szerkesztő a munkájáért megérdemel egy vállon verést minimum, mert könnyen váltottam a történetek között, nem vesztem sem el a kötetben, nem untam bele sem.

Határozottan tetszett nekem ez az antológia, biztos lesz, amit majd újraolvasok belőle.

Mint sci-fi: 90% változatos, kalandos, és elgondolkodtató. A koncepció megoldásai ötletesek.

Szubjektíven: 95% nagyon bejött, ahogy továbbgondolták a tudományt. A csattanók ütnek.