Kémkedős, akciós, apát keresős, harcossá érős.

Gwendolyn Bloom az apja munkája miatt sokat kénytelen utazni és költözni. Ez jár olyan előnyökkel, mint 5 nyelv folyékony ismerete, de rendszeresen küzdenie kell egy-egy új iskolában a beilleszkedésért. Most is, ő az új lány, akit előszeretettel piszkálnak a többiek. Az iskolai gondok azonban rögtön lényegtelenné válnak, amikor az apja egy kiküldetésről nem jön haza. Eltűnt. A kormány ugyan segítséget ígér, és Gwen a nagynénjéhez költözhetne, de nem bízik benne, hogy így visszakapja az apját. Megszökik, és Párizsban kémnek képzik ki apja társai ajánlásával, majd Berlinbe elindul az apja nyomait követve. Emberkereskedelem, pénzügyi machinációk vezetik egészen Prágáig, a nagyfőnökig. A 17 éves lány az életével játszik, egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül, de soha nem téveszti szem elől a célját.

Zsánerek között mozogni egy köteten belül is lehet okosan. Scott Bergstrom is ezt teszi, aki gyökeresen tud váltani a Kegyetlenség első fejezetei között. Meg is lepett vele, mert a fülszöveg alapján az első fejezeteket nem is értettem, hogyan kerültek a kötetbe.

Egy ifjúsági regény alapból indulunk, annak minden tipikus jellemzőjével. Egyrészt, van egy csinos, okos fiatal lány, akit mégis piszkál a környezete. A külseje, a családi állapota, a tudása – az iskola kegyetlen tud lenni, és rajta sok támadási felületet találnak a milliomos csemeték. Könnyű együttérezni vele. Majd jön egy kis szerelmi szál kezdemény is, egy másik diákkal, aki szintén a kiközösítettek tagja. Terrence színesbőrű, és ez ebben a környezetben elég is. Gwen lesz a barátja, és ha maradnánk ebben a zsánerben, biztos vagyok benne, hogy a végére belőlük pár lenne.

De Bergstrom egyetlen húzással mindent megváltoztat. Gwen apja eltűnik, és a lány rádöbben, az apja a CIA kéme volt. Nagyon gyorsan már ott tartunk, hogy mindent hátrahagy, és Párizsban egy egykori Moszad ügynöknő képzi ki.

Innentől kezdve a történet teljesen más szinten és tempóban mozog. Az ifjúsági regényekre jellemző, és az elején itt is meglevő személyes hang helyett a cselekmény fog pörögni. Izgalmas, feszült végig, amelyben Gwen nyomoz és beépül, az apja nyomába ered. Bepillantunk vele a nyomorból prostitúcióba menekült lányok életébe, a szervezetbe, mely kihasználja őket. Gwen barátkozik, adatokat szerez és lop, folyamatosan a kés hegyén táncol. Van, ahol a külsejét kell bevetnie, máskor a Yael tanította küzdősporti tudását kell bevetnie.

Kalandos, akciós az egész, kifejezetten szórakoztató. Miközben egy-egy ponton elgondolkoztat. Nagyon durva, ahogy a lányok az őket kihasználó, bántalmazó futtatójuk védik, mert szabadság nincs, és utána úgyis lenne más, aki bántja őket. Ő legalább az ismerős rossz. Mégis, mennyire rossz ez a világ, ha az emberek ennyire reménytelenek lehetnek?

Ami nem tetszett, hogy nekem nem volt hiteles, ahogy Gwen átalakult ezzé a kegyetlen kémnővé. Profikat megszégyenítően épít kapcsolatokat, épül be egy bűnszervezetbe – 17 évesen, szó szerint az iskolapadból kiesve?

A szerző azt jól leképezi, hogy tanul meg kegyetlennek lenni, de hogy ennyire jól boldoguljon ebben a világban, azt nem tudtam elhinni.

De izgalmas, szórakoztató, aki akcióregényt keres, neki ideális lesz.

Kegyetlenség - Mint akcióregény: 80% pörgős, tele van feszült helyzetekkel, és a narráció is olvastatja.

Szubjektíven: 70% érdekes is volt, le is kötött, Gwen is szimpatikus volt. De eléggé mesés.