Fülszöveg: 

Mindegyik versenyzőnek megvan az oka – és megvannak a titkai –, hogy miért jelentkezik a Cut Off című új virtuális valóságshow-ba, amely egy csapat tinédzsert hagy magára a vadonban. Egyszerű a játék: aki a legtovább kitart anélkül, hogy kilépne, óriási pénzösszeget nyer. Az igazi csavar, hogy ezen felül egy új software eddig nem létező,
teljesen új televíziós élményt hoz létre, amely lehetővé teszi a műsor nézőinek, hogy mindent a versenyzőkkel együtt érintsenek meg, lássanak és éljenek át. De mi történik, amikor a kilépés nem működik, és senki sem jön a megmentésükre? Mi történik, amikor látszólag az egész világ eltűnik, miközben ők bajba kerülnek a vadonban? A négy tinédzsernek szembe kell néznie a legnagyobb félelmeikkel, a legmélyebb titkaikkal, és legfőképpen egymással, amikor rájönnek, hogy valóban elszakadtak a valóságtól.

Szerintem: 

Nem ezt vártam – talán azt hittem, jobban az Éhezők viadalára fog hajazni. Ehhez képest… inkább egy

elszabadult túlélős Ready Player One. De előre szaladtam.

A helyzet az, hogy elsőre azt sem értettem pontosan, hogy mi is történik a regényben. Az lejött, hogy fiataloknak szerveznek egy Survivorre hajazó versenyt és sokaknak ez az egy esélye van, hogy ne legyen reménytelen a jövőjük. Az is leesett, hogy egy verseny félremegy, és ennek a története lesz itt elbeszélve.
De, aztán bajban voltam vele, hogy mi is a valóság? Az egyik percben úgy tűnik, hogy a fiatalok valóban jelen vannak, minden vérre megy és az igazi életük, testi épségük a tét. Még a sziget és a rájuk szakadó katasztrófák is emlékeztettek arra, ahogy a Futótűzben kínozták a játékosokat, csak éppen itt nem volt elvárás, hogy közben egymást is öljék. Ugyanakkor meg van egy csomó elem, ami miatt mégsem lehet ez a valóság. Eleve, mintha nem is arról lett volna szó, hogy fizikai túlélő-túrát kell tartaniuk.

Talán ezért, nem is tetszett a megoldás. Egy virtuális valóság volt az egész, amiben megzakkant a program. Így szépen elkezdett olyan helyzeteket generálni, hogy ölje is a játékosokat. A menekülés, a verseny megnyerése így kimerül majd annyiban, hogy 'felébrejenek' – vagyis, a tudatuk visszatérjen a testükbe és ne a játéktérben küzdjön. Ha az eleje nem is zavar össze azzal, hogy mi is történik, akkor sem tetszett volna ez a becsapós megoldás. Kb. zárójelbe tesz mindent, ami korábban történt.

Bajban voltam azzal is, hogy maga a szerkezet mennyire tetszik. A regénynek csak egy része, hogy a fiataloknak mit kell túlélni. Be vannak ékelve egyéb szövegek: a műsorból korábbi részek, pl. az interjúk a szereplők jelentkezésekor. Kicsit a Lostot idézi meg, ahogy menet közben derül ki, ki mi a saját valóságában, miért jött erre a játékra. Csak éppen megakasztják a történetet, ritkán tartalmaznak releváns információt. Az ötlet nem lett volna rossz, csak éppen informatívabbnak vagy érdekesebbnek kellett volna lennie tartamban is.

Aztán, ott van annak a problémája is, hogy mennyire lehet bízni a leírtakban. Többször is szembesültem azzal, hogy megbízhatatlannak érzem az elbeszélőt. A végére ez elmegy addig, hogy maguk a srácok is megtévesztő vagy egyenesen hazug nyilatkozatokat adnak ki. Ifjúsági regény, így pl. ebben releváns, hogy ki kivel barátkozik össze vagy éppen szeret egymásba. Az egyik páros végig lebegtetve van, hogy összejönnek vagy sem. A végére meg döntsd el, hogy mi is lett velük. Azt nyilatkozzák, hogy csak barátok, aztán meg egymáshoz bújva bandáznak a többiekkel. Nem mintha ez lett volna a leglényegesebb konfliktus a történetben, de akkor is irritált, ahogy kezelte a szerző.

A szereplők alakjában sem találtam semmi extrát. Megvannak, akiket elsőre szimpatikusnak ír le és végig nekik kellene drukkolni. Köztük nem egy klisé előfordul, mint a családi tragédiával küzdő, vagy a kocka szereplő. Igazából nem rosszak, csak senkit nem sikerült jobban megkedvelnem vagy utálnom a többinél.
A konfliktusokat meg gyorsan elmossa a helyzetük: valahogy túl kellene élni.

A cselekmény viszont pörög. Amint túlélnek valamit, már jön is a következő veszedelem. Ha nem lennének a beékelések, egy gyors és kalandos túlélő kaland lenne. Szórakoztató, vártam, mit talál még ki a szerző a kamaszok ellen.
Kár, hogy egyéb elemekkel agyonvágta a hatást.

Stílusában tizenkettő egy tucat. Szimpla ifjúsági, érzelmi túlírásokkal és sok párbeszéddel. Nem az a könyv, amin jókat nevetek, vagy azon merengek, milyen jó a szövege.

Lehetett volna ez jó, bírom a halálos játékokat, de ez most nálam kisiklott. Sem a szereplők, sem a megoldása nem nyerte el a tetszésem. Egynek elmegy, de messze van a kedvenceimtől.