Háborús, misztikus, szerelmes, hétköznapi, másvilági.

Az idősek otthonában két kisöreg összejön, és belevetik maguk az élet élvezésébe. Miranda azt szeretné, ha egyszer felolvasnák neki a Miranda jogokat, de ehhez valahogy le kellene csukatni magukat. (Miranda joga) Kovács Lajos megszállott BKV ellenőr, aki szívvel-lélekkel a munkájának él, de egy kilépett kolléga visszaélése mélyen megrázza. (A szolgálat) Egy 40-es pszichiáter vidéken lesz a problémás gyerekek segítője. Nagy kihívást jelent neki a kis Lacika, akit elvettek csavargó szüleitől. Amikor Lacika befogadó családját brutálisan lemészárolják, a férfi kénytelen ráébredni egy rejtett világ létére, szörnyekkel telve. (A járási démonológus emlékiratai) Egy nő és egy férfi is hazaír, a családnak. Az egyik Dachau foglya, a másik a frontot igyekszik túlélni. (Levelek a pokolból)

Már meséltem a Magyar Irodalmi Ház tavaly indult novellás sorozatáról, amit még mindig örömmel üdvözlök. Most a 2018-as köteten száguldottam át – sokkal gyorsabban, mint a 2017-esen. Történhetett azért így, mert sokkal erősebb a válogatás.

Ebben nagyon kevés olyan novella van, ami ne tetszett volna. Rövidek, frappánsak, ügyesen vannak csavarra kihegyezve. Van, amelyik szinte egyperces novella, és így tud nagyon ütni. Nagy a színesség zsánerben, témában, szinte minden van ebben – talán sci-fi nem, de a fantasy irányába vannak kirándulások. Nagyon bírtam a magyar Supernatural történetet egy vidéki gyereksegítő főszereplésével, simán olvasnám az ő naplóit tovább is. De háborús történetből is került bele ütős, de szép és szomorú szerelmes történet is akad. De sorolhatnám hosszan a zsánereket, a címbeli Ezerszín ilyen tekintetben megvalósul.

Mégis, pont a cím kelt bennem egy kis hiányérzetet. A tavalyi kötet, a Születés minden darabja valamiképpen születésről szólt. De mit takar az Ezerszín? Nagyon szerettem volna egy koncepciót lelni minden mögött, de egyszerűen nem leltem. És mivel nagyon szeretem a struktúrákat, meg a logikus felépítést, ennek hiányában bennem maradt a tüske.

Karakterábrázolásról bármelyik kiemelt történet kapcsán beszélhetnénk. Széles a skála: van, ahol szinte arctalanok a szereplők, nem is tudunk meg róluk semmit, csak annyit, hogy meghaltak végül. Nem is kell több, mert a példázat így is ül – a halál, mint menekülés és jövőkép. Szívfacsaró, és nekem elgondolkoztató is volt. A halál, mint menedék – ez a gondolat egyelőre távoli tőlem, így ezen a történeten elmélkedhettem. Máshol viszont erőteljes figurák születtek, akiknek a további sorsát is szívesen elolvasnám.

Az egyik novella filozofikus, a másik karakterközpontú, de vannak pörgősek, cselekményben dúsak is közöttük. A változatosság e téren is gyönyörködtetett. Többön észrevettem idén, hogy erősen emlékekből táplálkoznak. Így még az is érdekes vizsgálati szempont lehet, hogy a fikciós vagy a valós alapú történet jön be jobban. Most tudott tetszeni mindkettő.

Ami nekem nehezen megy le, de mivel korunk irodalmi témája, rendszeresen felbukkan, ebben a kötetben is, az írásról való írás. Ezt nem is akarom túlragozni. Engem egyszerűen nem köt le, hogy szenved, vagy éppen örül a sorainak a szerző, én a történetet akarom, amit világra hozott.

Összességében szerettem ezt a kötetet, remélem lesz 2019-es kötet is!

Ezerszín - Mint novellás kötet: 80% változatos, van szórakoztató és gondolkoztató, de a koncepció?

Szubjektíven: 90% jobban tetszett, mint a 2017-es. Színesebb, populárisabb, szórakoztató.