Fülszöveg: 

Lily Wilder mű-kincsvadászatokra viszi a turistákat Utah állam vörössziklás kanyonjaiba. Ebből éppenséggel megél, de esélye sincs visszavásárolni a szeretett ranchot, amit apja sok évvel ezelőtt eladott. A pénzszűke miatt nem mondhat nemet, amikor szedett-vedett baráti társaságával az a férfi bukkan fel, hogy részt vegyen egy kincsvadásztúrán, akibe régen szerelmes volt. Lilynek voltaképp nincs is ellenére, hogy kivigye a fickót a semmi közepére – és aztán ott hagyja a francban.

Leo Grady viszont mást sem akar, csak újra felvenni a fonalat első és egyetlen szerelmével. Lily ebben sajnos nem partner: egyértelműen értésére adja, hogy Leo csak mint túravezetőre számíthat rá.

Ahhoz, hogy a szerelmük még egy esélyt kapjon, a túrán egy csomó mindennek balul kell kiütnie. Vajon mégis igaz a kincset övező legenda? Lilynek és Leónak össze kell fognia, hogy kihúzzák a bajból a társaságot – és eközben Lily nemtörődöm apjának múltjával és a kettejük közös múltjával is szembe kell nézniük.

Szerintem: 

Csajos, jópofa nyári olvasmány – bár a

strandkönyv kifejezést olyan könyveknek tartom fenn, amelyek a gazdagok és szépek ármányokkal teli, botrányos életét taglalják, erre a könyvre is jónak érzem. Van benne kis kaland, kis kincskeresés és románc is. Simán az a könyv, amit az ember lánya nyaralásra bedobhat a táskájába.

Pedig az írónő könyvei inkább nem, mint tetszeni szoktak, de azt a történetet bírtam. Nagyon sokat jelentett, hogy volt igazi cselekménye. Ugyan az egyik fő konfliktus így is az maradt, hogy egymásra talál-e Leo és Lily, azért mellette túráztak. Kincset kerestek, nyomokat követtek, volt egy igazi kalandjuk. Még bűnügyi fordulat is akadt benne, hiszen az állítólagos kincset nem csak ők akarták megtalálni…

Jó tempója van a cselekménynek, és annyi eseményt is simán hoz, hogy ne uralkodhasson el egyik szereplőn sem az érzelmi katyvasz, ami a fejére dőlt. Mert bizony Lily és Leo a nagy, new adult szerelem után évekig nem találkoztak, most igen és mindkét félnek bőven van mit rendbe tenni magában. Olvasóként persze nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége és mit éreznek. A regény egyik bizonyossága, hogy ők ketten kellenek egymásnak, csak ezt nehezükre esik kimondani. Illetve, Lily, aki 19 évesen nagyon összetört, nem meri megint kockára tenni a szívét. Van így a könyvben sok belső monológ, meg marcangolás, hogy mit merjenek kimondani és nem elnyomni a szívükben. Leo részéről is, de az ő esetében ez jobban olvastatta magát. Eleve egy introvertált, bár barátságos, csupaszív fiúnak van megírva – nem egy macsó alkat. Tőle el lehetett fogadni, hogy csajosan töpreng az érzésein és emészti magát.

Szerethetők a szereplői. Lily is, ahogy a sarkára állt, felépített magának egy életet és vagány nő lett belőle. Leo a gyenge pont, ami a lányos énjét és az érzelmeit felszínre hozza, de különben nem kell beszólásért és rátermettségért a szomszédba mennie. Csak éppen, pocsék lapokat kapott az élettől. Van is abban valami tragikus, hogy egy ember, aki ismeri a célját és tudja, mit akar, aki képes ezért keményen is dolgozni, mindent elveszít, hogy a semmiből próbáljon meg valamit kihozni. Természetesen, romantikus regény, így a végére az igazság helyreáll, de addig láthatjuk, hogy Lily mennyire kemény és önálló nő. Mivel Lily a vagány, Leo kapta a nőiesebb vonásokat. Simán el tudom képzelni a jövőjükben, hogy Lily farmot és vállalkozást vezet, míg Leo boldogan lesz otthon maradó apuka. És ott van köröttük a baráti kör – Lauren csak pár mellékszereplőt tett be, de ők szorosan kötődnek a pároshoz. Nekik nincs olyan előtörténete, illetve a fejükbe sem látunk bele, de a szerepüket jól be tudják tölteni. Még akár egy külön Nicole és Walter történetet is el tudok képzelni.

A két nyilvánvaló – szerelmesek összejönnek-e és megtalálják-e a kincset – téma és rájuk épülő konfliktusok mellett van még egy, ami szívet is ad a történetnek. A szülő szerepek. Lily és az apja bonyolult kapcsolata, amit most a túra alatt Lily nagyon is igyekszik helyretenni magában. Leo esetében dupla is a dolog: a nagyon jó anya mellé felelőtlen apa jutott, aki elhagyta a családot, és volt neje halála után simán úgy gondolta, a fiú majd felneveli a kishúgát. Így Leo egyszerre gyerek és szülő szerepben is jelen van, noha báty. Jó értelemben érzelmesen sikerült megragadni, hogy melyik szereplő mit érez gyerekként, milyen egy jó/rossz szülő.

Csajos, pörgő, humorral írt kötet. Jó húzása van, könnyű volt olvasni is. Irodalmi mélységre nem törekszik, de nem is kell neki. Szórakoztat és az pipa.

A cselekménnyel kapcsolatban pár dolgot fel lehetne hozni – pl. én soha nem érzem hitelesnek, amikor évek kihagyását felülírja egy pillantás, és a szereplők 2-3 nap alatt végzetesen szerelmesek –, de volt olyan hangulatos a könyv, hogy ez most nem zavar.