Kosztümös, kísértetkastélyos, arisztokrata családos, rejtélyes.

Dr. Faraday anyja egykor az Ayres család szolgálatában állt, és a kisfiú agyát mindig is megmozgatta a mindentől távol álló, magányos ház. Már negyvenes éveiben, doktorként lép újra ide be, amikor a kis cselédlányt kell megvizsgálnia. Megismeri a megmaradt családot: az anyát, húszas éveikben járó lányát és fiát. Roderick háborús sérülésektől szenved, és a doktornak van egy ötlete, hogyan segíthetne rajta. Így rendszeres vendég lesz a házban, megszeretve az Ayres családot. Jelen van, amikor a család barátságos kis ölebe kiharap egy darabot egy vendégkislány arcából. Jelen van, mikor egy árny egyre jobban megőrjíti Rodot. Mivel egyre közelebb kerül Caroline-hoz, segíteni akar, és felvirágoztatni a birtokot. De valami sötét lappang a falak között, és nem engedi át a birtokát…

Nem egy hagyományos thriller Sarah Waters története. Nem a ma divatos női thrillerek zsánerében mozog, hanem egy sokkal régibb formulát vesz elő. A múlt század első felét, szellemeket és vidéki, nagy családi házakat, melyeknek a falai között a sötétség lappang. A Manderley-ház történetéhez hasonlítják, és hangulatában talán van is egyezés.

A hangulat, ami különben a regény legnagyobb erőssége. Elringat egy letűnt korba, a modern tudományt megelőző időbe, amikor még félni lehetett a szellemektől és a babonáknak, hitnek még komoly ereje volt. Sötétség, feszültség van a sorokba rejtve, mintha a ház valóban rejtegetne valami kimondhatatlan gonoszt, melyet képtelen vagyunk felfogni, legfeljebb érzékelhetünk. Waters pont ezt teszi velünk is: nem mutatja meg a gonoszt, még az is kérdéses, hogy egyáltalán ott volt-e, de végig érezzük, hogy valami van ott. Egy sötét köd lebeg be ott mindent, amiből nincs menekvés.

Ha ezt a hangulatot teszem a regény középpontjába, akkor a szereplőket is az alapján tudnám besorolni, hogyan viszonyulnak hozzá. Faraday a külső szem, aki hozzánk hasonlóan most lép be ebbe a világba, és vak az árnyalatokra. Őt lenyűgözik a külsőségek, a lehetőségek, mi lehetne a házból és a benne levőkből. Betty, a cselédlány már átlát a külsőségeken, és retteg. Ő mondja ki először, hogy valami gonosz van a házban. Folyamatosan ő az, aki gyermeki ártatlanságában emlékeztet arra, hogy valami nem stimmel. A család pedig játssza, hogy minden rendben. Egyedül Caroline tesz egy kísérletet a szökésre – és ő sem mondja ki, hogy ez igazából a háztól való megszabadulás lenne – London és Faraday személyében.

Waters végig jó érzékkel eljátszik azzal, hogy mi az igazság. Nem tudjuk. Az események egyre sűrűsödnek, vannak baljós jelek, de valóban a természetfeletti kegyetlenkedik, vagy emberi magyarázat van mindenre? Az utolsó oldalakig csak találgatni lehet, sőt, talán azok után is.

Waters jó karakterábrázoló, összetett jellemeket vázol fel kevésből is, és remekül sejtet. Nagyon tetszett például, amikor Caroline neki szegezi a kérdést a vőlegényének, hogy igazából ő kell neki, vagy a kezével járó ház? És ebből az egy kérdésből a férfi teljes jellemét, a be és a be nem vallott vágyait, lényét le lehetne vezetni.

Jó mesélő, aki a cselekmény pörgetése nélkül beránt és a világában tart.

Szellemtörténet? Kosztümös? Dráma? Thriller? Kicsit mindegyik. Emlékezetes regény.

A kis idegen - Mint thriller: 85% erőteljes a hangulata, végig őrzi a rejtélyt, egyedi szereplők népesítik be.

Szubjektíven: 75% bár nagyon tetszett a rejtély, azért valami válasznak örültem volna!