Kamaszos, új iskolás, kísértett, világot megmentős és megváltós.

Mac megmentette az Archívumot, Owen elveszett a semmiben, de a lánynak nincs nyugta. Rémálmok kísértik, melyek lassan átszivárognak a mindennapokba is. Ami különben sem egyszerű: új iskolát kell kezdenie, a Hyde Gimnáziumot, amit előre is utál. Egyetlen vigasza Wes, aki minden téren tartja benne a lelket. De vele is akad egy gond: szerelmes a lányba, Mac is belé, de szigorúan csak barátok lehetnek. Mac nem meri kockáztatni, hogy valakit megszeret és elveszti. Így az iskolában sokként éri, hogy míg ő a 11. osztályt kezdi, Wes itt végzős. És van egy normális élete, aminek Mac is a része lehetne. A rémálmok egyre gyötrőbbek, már az Archívum is felfigyelt rá, nyomában az Alakulat. Wes segíteni akar, a jelenléte segít is az álmok ellen, de a visszatérő Owen és őrült tervei ellen Mac maga áll ki.

Már az első részben is éreztem nyomokban azt a mesélőt, aki majd az egyik kedvenc sorozatom is jegyzi a fantasy regények között. Ugyan abban több volt még a hiányérzetem, de már ott volt benne a szikra, amiből valami nagyon jó kisülhet.

A második részben még inkább ezt éreztem. Sokkal ütősebb, mint az első kötet. Cselekményben, karakterekben, ötletekben. Még nem az a szint, mint a Fekete – Fehér – Vörös és Szürke London, de már határozottan jó szórakozás volt.

A cselekmény olyan, hogy akár magában is működik, de folytatásnak is remekül megfelel. Én azért a folytatásra szavazok, mert elég nehéz úgy felfogni ezt a világot, ha valaki minden alap nélkül beleugrik az Archívumba, plusz az Owen szál is úgy az igazi, ha ismerjük az előzményeket. De akinek nincs módja az első részre, csak a másodikra, nem tragédia.

Két szinten zajlanak az események, szerettem mindkettőt. Általában nekem a kalandos fantasy vonal jön be jobban az ilyen regényekben, és itt is ez volt az alapbeállításom. Miben mesterkedik Owen? Mennyire lehet bízni az Archívumban? Még azt is bírtam, ahogy Mac és Wes a szökött esetek nyomában jár. Nagyon elmebeteg ötlet ez a folyosós halott vadászat…

A durva az, hogy most mégis a magánéleti szálak kötöttek le jobban. Mac úgy szenvedett és keresi a megoldást, hogy nem éreztem nyavalygósnak. Érző, fájdalmas, kamaszos, de nem fárasztó és felesleges. Plusz, ezen a vonalon van Wesley is.

És most leírom azt, ami ifjúsági zsánerbe is ritka nálam, felnőtt történetekbe még ennél is nagyobb fehér holló lenne. Nekem nagyon bejött a szerelmi szál! Olyan helyes kis jeleneteket kaptak, olyan jól vannak megírva a ki nem mondott érzések és elnyelt szavak, hogy egészen rákattantam. Az abszolút kedvencem különben Mac álmatlansága, és ahogy abban segít neki Wes. Már az Éhezők viadalában is az volt a pont, amiért tudtam, hogy Katniss a végén úgy is Peeta mellett köt ki, hogy mellette tudott aludni, és elmenekülni a rémálmoktól. Ugyanez megvan Wes és Mac között is.

Mac karaktere többsíkú – miközben erős és példakép alkat, vannak gyengéi, fájdalmai, kétségei. Attól olyan jó, hogy magával is küzd. Wes talán álomfiú NO1 az Archívumban, de most nem bánom ezt sem, őt bírtam.

Schwab bővítette a története világát is, többet megtudtunk az Archívumról és működéséről is.

Akár folytatni is lehetne még, én el is olvasnám. Jobban tetszett, mint az első része.

Felszabadulás - Mint ifjúsági: 80% okosan vezetett cselekmény, feszültséggel teli, zsánerbe illő szereplők.

Szubjektíven: 75% jobban tetszett az elsőnél, okosabb a cselekmény és cuki a szerelmi szál.