Kamaszos, rémálmos, túlélős, orvosi.

7 fiatal egy kísérleti klinikán gyűlt össze, mindannyian kóros álmatlanságban szenvednek. Nem ismerik egymást, és ez az utolsó reményük, hogy alhatnak még normálisan. A gépekre kötik őket, de egy vihar végzetes következményekkel jár. A gépek meghibásodnak, és a fiatalok kómába zuhannak. Miközben egy orvostanhallgató kívülről igyekszik segíteni, a 7 kamasz egy álombeli űrben találkozik, nem emlékezve a közelmúltban történtekre, majd egy rémálomba csöppennek. Hamar rájönnek, hogy egymás rémálmait kell túlélniük, és lassan az emlékeik is kezdenek visszatérni. Semmi sem biztos, de érzik, az álmokban sem szabad meghalniuk, és lehetnek egymás előtt is titkaik, ha az álmaik árulkodóak is.

Szeretem a zsánermixeket! Ez a regény is ilyen, amely alapvetően három alapot kever össze: ifjúsági, orvosi és horror is. Az arányokon már jókat lehetne vitatkozni. Nagyon erős az ifjúsági vonala, az orvosi adja a keretet és a horror is végig jelen van, csak éppen nem az elemi szinten, mint egy Stephen King regényben, hanem a fiatalabb olvasók befogadóképességéhez mérten. Erre legjobb példa a bohócos jelenet: King egyik legijesztőbb és ikonikusabb horror figurája is a bohóc, de itt egy kevésbé rémisztő fajtával találkozunk. Hozzátéve, hogy Kinget ismerő szemmel, akinek ez az első találkozása a bohócok eme rettentő fajával, neki meglesz a kellő ijedelem adagja is.

A történet alapvetően cselekményközpontú, aminek hála egy pörgős, szó szerint egyik rémálomból a másikba esős hajszába csöppenünk. Ügyesen vannak adagolva a szünetek, amelyekbe Plum az orvosi részeket is beilleszti. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy az álomból megismert karakterek aztán a valóságból megkapják a magyarázó keretet. Ahogy a rémálmok is változatosak, bár félelmek tekintetében egyelőre a zsánereknél marad. Úgy, mint a halálos bohóc, vagy az élve eltemetés. Egy-egy esetben azért akad speciális is, pl. az afrikai fiúé (Remi), aki egy népirtás túlélője. A csavarok is bele vannak építve, némelyik ütős, más azért kiszámítható.

Amivel áttérünk a karakterek témájára. Nem rajtuk van a hangsúly, sorozat nyitókötet is, így az alapozás történt meg eddig. Zsánerekkel dolgozik Plum, amelyeket a rémálmokkal variál kicsit. Már most látszik, hogy van zseni karakter, a vagány sportoló, menő lány. De aki igazán érdekes, és sajnos nagyon kiszámítható egyben, akad köztük egy pszichopata is, aki a múltjában többek haláláért felelős. Itt még nem kezdte meg a manipulációs játékait, de ebben nagy potenciált látok, és ha Plum elmegy erre a folytatásban, nekem fog tetszeni.

Olvasmányosan van megírva is, pörög a cselekmény és könnyű befogadni. Mélysége a szövegnek, egyszerű szórakoztatás a cél, de ezt teljesíti is. Érthető, világos, a rémálmos jelenetekben kifejező.

Abból adódóan, hogy szórakoztat, talán nem is érdemes tanulságokat keresni benne. A nagyon jókba akad az is, ebbe egyelőre annyi akad, hogy az összetartás kifizetődik, és kétszer meg kell gondolni, mielőtt orvosi kísérletben vállaljuk a fehér egér szerepét.

Tetszett, annak ellenére, hogy ez a rémálmos, egymás álmaiban túlélni próbálós alapötlet nekem nagyon azt a pár éves Jennifer Lopez filmet juttatja eszembe.

Álomcsapda - Mint YA sci-fi: 80% ötlet nem, de kidolgozás eredeti, jó zsánermix, pörgősen megírva.

Szubjektíven: 85% sok szereplővel még barátkozom, de az alapkoncepció nagyon bejött.