Fülszöveg: 

Századokkal ​a Titánok pusztítása után két mindenre elszánt kalandor rója az Ural pusztaságát, hogy elégtételt vegyen sorsáért…

„Vajon akkor maradok erős, ha végrehajtom, amit elterveztem? Tényleg számít még ez a nyomorult bosszú, vagy csak azért űzöm, hogy tovább hazudhassak?”

Yuko folytatja a hajszát Vajk oldalán a gyűlölt zsoldosvezér után, noha cserébe el kell hallgatnia társa előtt az igazságot nővéréről. Ha kísértő bűntudata nem lenne elég, a lány újabb vetélytárssal kénytelen szembenézni Vajk csábítójaként. Nina, a cserfes fruska könnyedén zavarba ejti Yukót a praktikáival, ám tetteinek mozgatórugóit sűrű homály övezi.

Vajkot nyomasztja a kétség, meddig játszhatja még a hőst. Csak annyiban biztos, hogy Bagoáz vérebei már a nyomukban csaholnak. A rettegett nomád klánvezér, Törzsfőnök hamarosan beéri őket.

Vajon társával karöltve képesek lesznek túllépni a múltjukon, hogy végre egymásnak élhessenek? Létezhet számukra közös jövő?

Szerintem: 

Attól függően, melyik felemnek engedem meg, hogy olvassa a könyvet, más a

véleményem. Az egyiknek tetszett, a másik nagyon nem szerette, de van olyan világom is, ahol a fejem felett egy kérdőjellel próbálom értelmezni a sztorit.

Kezdjük azzal, akinek tetszett. Ő a kalandregény olvasó. Akinek elég a boldogsághoz, hogy egy nagy hajsza az egész, amiben Yuko és Vajk folyamatosan próbálnak életben maradni. Akit szórakoztatnak a szópárbajok, és aki nem tudja, hogy a következő kanyarban mi fog történni a szereplőkkel. Nem kell konkrét cél sem neki, élvezi az utazást.

A csajos én viszont kitépné a haját, elsősorban Yuko miatt. Még ő sem akarja szerelmi történetként olvasni a Titkok útvesztőjét, bár határozottan az egyik fő konfliktus az, hogy Yuko szerelmes lett Vajkba, aki szintén vonzódik a lányhoz. Csak éppen Vajk Yuko nővérének volt a vőlegénye, és Yuko pontosan tudja, hogy Saori még életben van. Hogy Vajk gyásza úgymond felesleges, mert Saori számára továbbra is Vajk a Férfi az életben, ha nem is lehet még vele. Yuko lelkiismeretfurdalása, meg nagyon kamaszlányos megnyilvánulásai az agyamra mentek. Nagyon gyerekesen viselkedik érzelmi téren, és nagyon nem bírtam, hogy mesterségesen fent van tartva a titkok útvesztője. Annyira feleslegesen gyártják maguknak, főleg Yuko, a drámát. Csak el kellene kezdeni beszélni, de nem. Inkább a kedves olvasó kapjon fejgörcsöt a lánytól. Plusz, csajos én nem igazán érti, miért van mindenki annyira rápörögve Vajk személyére. Már annyi és olyan minőségű könyves álompasi áll rendelkezésre, hogy keresni kell, mi ebben a fiatalemberben az a nagy plusz.

A sci-fi és posztapokaliptikus rajongó pedig kérdőjeleket rajzol. Azt értem, hogy a flashback jelenetek plusz adalékokkal táplálják a jelent. Jobban képbe hozzák, ki és miért szeli át ezt a világot, és mi hajtja. Csak éppen ezek nem a világot teszik érthetőbbé, hanem a szappanoperás részek magyarázatai. Saori és Vajk szerelme, Yuko bosszúvágya kap előzményt. De nekem összeesküvések kellenének, több világépítés és átláthatóbb keret. Ha már széthullott a világ, én szeretném tudni mennyire és miért. Itt ezzel gondjaim vannak.

A stílus és a szereplők különben kalandregény és képregény figurákhoz teszik hasonlatossá őket. Kevés, de intenzíven megélt érzelmük és indítékuk van. Nagyon el tudom képzelni ezt az egész világot és ezt a történetet mangaként is. Illene hozzá. Akkor nem is zavarna, hogy ennyire felépítettek csak a szereplők. A fura meg az, hogy Saori kezdett el jobban érdekelni. Benne inkább látom azt, akibe bele lehet szeretni. Aki harcos, aki küzd. Nem olyan kamasz és hirtelen, mint a húga.

Cselekményközpontú, gyors, Yuko érzelmi életét leszámítva még frappáns is. Kicsit ponyvás talán, de még jól is állt neki.

Végül, vannak benne rajzok is. Mivel nekem amúgy is manga érzetem volt, szépen táplálták ezt a képet a fejemben. Nem művészien szépek, de a kötetbe elmennek és illusztrálnak.

Hát, érdekel, mire lyukad ki ez az egész, mert most nagyon nem látom. Illetve, a csajos énnek lennének tippjei, de a sci-fi olvasó az, aki igazából válaszokat akar.