Katonai, nyomozós, bosszúállós, titkos projektes.

A férfi közel 50 éves, lassan szabadul a börtönből, és számít rá, hogy aznap eljönnek érte, megpróbálják megölni. De egy elírás miatt egy nappal korábban kiengedik, így van esélye felszívódni és a bosszún dolgozni. 30 éve egy nő elvette mindenét és szörnyet csinált belőle, ideje megfizetni érte. John Puller életét egy levél zaklatja fel: anyja régi barátnője a halálos ágyán feljelentette az idősebb John Pullert a neje meggyilkolásáért. Az asszony 30 éve tűnt el, és a katonai rendőrség újranyitja az aktát. John hinni akar az apja ártatlanságában, de az igazat is tudni akarja. Bátyja és a titkos ügynök Knox segítségével maga is nyomozni kezd, míg egy titkos projektre nem bukkan, ami túl sokak életét követelte. Talán az anyjáét is? De az igazságot mélyre ásták, és ölnek is a védelmében.

Bár nem szeretem, ha túl sok mintát észreveszek, azért a sokadik Baldacci kötetre már ezt-azt fel tudok fedezni. De még nem zavar, mert így is pont azt nyújtja a regény, amiért szeretem az író köteteit. Mit szeretnétek előbb? Amiért szerettem a kötetet, vagy a mintákat?

Talán kezdjük az ismerős elemekkel:

• újra a Puller család titkai kerülnek előtérbe. Ebben a sorozatban Baldacci egy katonacsalád sorsán keresztül magánéleti drámákat vegyít katonai titkokkal. A nagynéni halála, Robert ártatlanul hazaárulásért a börtönben, most pedig az eltűnt anya ügye – és minden mögött volt valami katonai disznóság.
• Rogers alakja sem új figura Baldacci történeteiben. Nagyon emlékeztet Oliver Stone-ra, a Teve Klub hősére. Fizikai erejében, az elszántsága, még a jövőjükben is fel tudok fedezni hasonlóságokat, ahogy abban is, mit tett velük a sereg.
• Kemény nők. Baldacci nem ír gyenge virágszálakról, ő harcosokat mutat be. Veronica Knox, Jericho, Davis, egyikük sem bújik a férfiak mögé, kiveszik a részük a harcokból, ki az eszével, ki az erejével vagy fondorral, ki mindegyikkel.

De mindezen túl ott van az is, ami mindig visszahúz:

• a pörgős cselekmény. Baldacci minden fejezetet pörget, és elejétől a végéig száguld a cselekmény, benne kihallgatással, üldözéssel, harccal, ami csak szem-száj ingere.
• az okos cselekmény. Logikus, jól kitalált, érdekes. Ebben a kötetben remekül működik, ahogy párhuzamosan két külön történetbe leshetünk be. Rogers és Puller egyenrangú főszereplők, nagyjából felváltva követik egymást a fejezeteik, míg a végére minden összeáll, és megértjük, hogy illik össze a két történet.
• szimpatikus hősök. Nagyon bírom a Puller családot. John tipikus Baldacci hős, akinek helyén az esze, de akcióban is megállja a helyét. De a kedvencem a bátyja, Robert, az ész a családban. Hiszen írtam nem egyszer, a két gyengém a regényekben a pszichopata és a zseni, és Robert Puller sok tekintetben zseni.
• érzelmi oldal. Baldacci ebbe a férfias, kemény hangulatba érzelmeket tud vinni. Azon az ember szíve reped meg, amit itt kihoz Baldacci az idős Puller és a neje történetéből. Az a magnós rész… könnyfakasztó.

Szóval, igen. Már látok mintákat, de nem baj. Így is azt kapom, amiért olvastam.

Senki földje - Mint krimi: 95% okosan felépített történet, akciókkal, értékes karakterekkel, logikusan.

Szubjektíven: 90% amit szeretek az írótól: pörgés, akció, logika, de érzelmileg is üt.