Kosztümös, családos, kihasznált, túlélős.

Lilian csodaszép, szőke kislány, aki rajongva szereti a birtokot, a mamáját és a beteg kishúgát. Nővére, Emily azonban állandóan gonoszkodik vele. Amikor Lilian is iskolás lesz, a féltékeny Emily azzal akarja a kislány örömét elrontani, hogy elárulja, Lilian nem a testvére. Az anyja a Mama húga volt, aki özvegyen halt bele a szülésbe, és a nővére vette magához a kisbabát. A Mama sem tagadja. Emily egész gyerekkorukban a nyomába jár, és igyekszik minden örömét elrontani, mondván, Lilian átkozott. Sorozatos tragédiák lassan valóban elgondolkoztatják a lányt, hogy lehet-e valami Emily szavaiban. Akiket szeret, meghalnak. Akiknek gondoskodni kellene róla, bántják és kihasználják. Egy ponton még el is adják – de talán a kényszerű házasságban és egy új életben boldogabb lehet még.

A történet a polgárháború utáni délen játszódik, a szereplők között megtaláljuk az ügyeskedő jenki üzletembert, de a felszabadított rabszolgák is képviseltetik magukat. Még sincs semmi történelmi hangulata a történetnek, legfeljebb az olyan külsőségekben érni tetten, mint a bálok vagy a lányok öltözködése. Helyette egy nagyon női, drámai és bizonyos szempontból romantikus történet bomlik ki.

A főszereplő Lilian, akinek az életét egészen a kisgyermek kortól figyelhetjük, míg önálló, erős üzletasszonnyá nem érik. De az út tele van tragédiákkal és veszteségekkel, hogy némelyiket Victor Hugo is megirigyelhetné. Ezért is romantikus a történet, mert nem a szerelmi szál miatt hívom annak. Van egy szerelmi szál benne, de mellékszálként és mondanom se kell, nem lesz jó vége.

Erre készüljön is, aki ezt a kötetet kézbe veszi! Én néha úgy éreztem, le kell tennem, mert még több tragédiát nem bírok elviselni. A jó szereplők sorozatban halnak meg. Lilian minden téren szenved, ahogy egy nő szenvedhet. Megfosztják a tanulástól, amit szeretett. A saját otthonában szolgasorba kényszerítik, de még meg is erőszakolják. És mindig azok bántják, akiknek inkább szeretniük és védeniük kellene. Nem Emily a legrosszabb, bár annak a lánynak is vannak durva húzásai. Egyszerűen kegyetlen, amin Lilian keresztülmegy.

Próbálom úgy felfogni, hogy karakterépítésre használja mindezt Andrews, de nem megy. Lilian minden téren pozitív hős, akinek igazából egy bűne van. Jóhiszemű és naiv. Aminek pozitív tulajdonságnak kellene lennie, de én is azt vallom, ma – vagy éppen ebben a történetben a XIX. században – ezek nem hasznos és jó tulajdonságok. Áldozattá tesznek. Lilian is tulajdonképpen akkor válik túlélővé, amikor ezeket képes kiirtani magából és megkeményedik. Sokat változik, de ez kellett, hogy életben maradjon és boldoguljon.

Andrews nagyon jó mesélő, és egyszer se éreztem terhesnek, amikor nem az eseményeket pörgette, hanem arról volt szó, Lilian mit érez, és hogyan dolgozza fel a vele történteket. Magával tudott sodorni, a lelki részeknél és a cselekményleírásoknál is. Van mindkettő, karakterközpontú, de jól kidolgozott cselekménnyel bír ez a regény.

Jók a karakterei is, és nem csak Lilian. Emlékezetes szereplők sora van a történetben.

Kezdem azt hinni, Virginia C. Andrews szeret gonosz testvéreket és női keserveket megírni. A Tükörikrek inkább mai történet, de ez a sztori is ugyanazokkal a konfliktusokkal dolgozik.

A legsötétebb óra - Mint romantikus: 80% női témák, az események lelki oldalról is ábrázoltak, tragikus.

Szubjektíven: 65% párszor ledöbbenten. Tipikus lányregényes, de aztán bedurvul.