Fülszöveg: 

A szülei által elhagyott, középosztálybeli Georgiana Ellers új városba költözött, hogy az elmondhatatlanul savanyú nagynénjével és nagybátyjával éljen. Egy különösen unalmas bulin találkozik a titokzatos Frances Campbellel, a társaság egyik gazdag tagjával, aki olyan életet él, amilyet Georgiana a legmerészebb álmaiban sem tudott volna elképzelni.

A magányos és sebezhető Georgiana bekerül tehát Frances és az ő őrülten gazdag, erkölcstelenségben tobzódó barátainak társaságába. Georgiana előtt egy új világ tárul fel: részeg dorbézolás, féktelen éjszakák, sármos fiatalemberek és a társadalom legfelsőbb rétegei.

De lehet, hogy a felső tízezerbe való belépés ára sokkal magasabb, mint amennyit Georgiana hajlandó fizetni érte…

Szerintem: 

Attól tartok, nekem nem tetszett a

regény irányvonala. Azzal, ahogy modernizálni és frissíteni igyekszik a történelmi romantikus regényeket, nekem inkább azok paródiájává vált. Olyan fura, életszerűtlen ez a cselekmény.

Kezdve azzal, hogy ez a lefestett nemesi világ már multikulturális, amit a kor Angliájában nem tudok elképzelni. Még Franciaországba se nagyon, de Angliában pláne nem. Ehhez képest az egyik főszereplő lány angol – afrikai, míg van egy másik fontossá váló fiatalember, aki meg anyai ágon indiai. És teljesen elfogadottak a társadalomban, mintha ez annyira megszokott lenne. A Viktóriában és A szeretőben is láttam, hogy mekkora meglepetést és szinte botrányt keltett egy fekete bőrű gyermek felbukkanása is – itt meg el kellene hinnem, hogy ennyire toleráns a társadalom? (Fogadunk, hogy már a Bridgerton Netflix-sikere után íródott?)
És tudom, fikció, ilyesmit nem kellene számon kérnem rajta, de amit egy fantasy világban működőnek érzek, egy történelmi színezetű kötetben, ha ilyen ponyvás is, nem akar bevenni a gyomrom.

A másik gondom, hogy számomra nem kínált hősöket/hősnőket, akiknek drukkoltam volna. Még a főszereplő is egy negatív vonással tűnik fel. Be akar illeszkedni a gazdagok körébe, egy olyan lánynak akar tűnni, ami nem ő. Képes elárulni a saját elveit, zülleni, hogy elérjen egy teljesen érdektelen és számára reménytelen szintet. Zavaros családi háttér, semmi vagyon, semmi társadalmi súly. És mégis, Georgiana hinni akarja, hogy lehet a társaság krémje.

Annyira dekadens a környezet, amibe belekerül, hogy a benne levők szinte taszítottak. A viszonyok, az ivászat, az elnézett mocskos húzások. Georgiana talán annyival jobb náluk, hogy át még nem nyelte be annyira ez a világ, hogy a vagyon és rang nevében minden bűn alól felmentse a bűnöseket.
Ez a fajta lázadás egy szereplőt sem vitt előbbre, legfeljebb a nyomoruk leplezik ilyen köntösben. Bennem simán kiváltotta az ellendrukker érzéseket, és akkor értékeltem a cselekményt, amikor valaki prórul járt.
Nem is értem, hogy szövődtek szerelmek, amikor mindenki megjátssza magát, züllik és ebben a sztoriban a rosszalkodás a titkos divat. Ok, Frances nem is szerelmet talált, hanem erőszakot, de Georgiana happy endje sem hihető számomra.

Formában is modern igyekszik lenni, és törekvés sincs egy viktoriánus miliő megteremtésére. Még ezzel lettem volna legjobban kibékülve, ha kapok egy szerethető szereplőt. De nem volt, így inkább azt erősítette bennem, hogy a regény olyan paneleket kever, amelyek most nem akartak passzolni.

Pedig tudnék találni benne mondandót, ötletet is. Talán, ha egy kis szatíra vagy fekete humor is lett volna belőle? De ez a modernen a kosztümös korban vonal ebben a formában nekem üres maradt.