Űrlényes, harcos, kapcsolatfelvevős, csapatos.

Már 8 év eltelt, mióta Rose visszatért az életbe. De még mindig nem tudja eldönteni, mi ő és mi történt vele. 4 évet elvesztett, és más embernek érzi magát. Már a Themisz program is félelemmel tölti el: mi van, ha meg se kellett volna találniuk és összerakni a robotot? De nincs idő ezen moralizálni, Londonba egyszer csak feltűnik egy újabb robot. Ami meg se moccan. Ki küldte, mit akar? A kormány katonai akciót tervez, hiába akarja a Themisz csapat lebeszélni őket. Mire Themisz, benne a magánéletben is stabilt párt alkotó Kara és Vincent odaérnek, az angolok megindulnak, és a beinduló robot őrült pusztításba kezd. A Themisz az egyetlen esély, de kérdéses, mit lépnek majd az űrlények a harci helyzetre. Ráadásul a pilótáknak rá kell jönniük, hogy van egy veszélyben levő lányuk, akit eltitkoltak előlük.

Attól tartok, most túl magasan volt a léc. Talán nem véletlen, hogy a World War Z nem kapott folytatást, annyira lehetetlen lett volna megugrani, amit a kötetben a szerző letett az asztalra. Sylvain Neuvel ugyanebben a zsánerben, ugyanazzal a formátummal csinált egy remek regényt, és ő folytatta is. (Trilógia lett már, a harmadik rész a napokba jött ki nálunk is.) Jó ez a könyv is, de az első annyira jó volt, hogy ezt akaratlanul is gyengébbnek érzem.

Pedig, mindent ki tudok pipálni, amiért az első részt annyira szerettem.

A formátum még mindig nagyon ütős és eredeti, ilyesmi nincs sok a piacon. Olyan, mintha egy dokumentumregény lenne, ami naplórészletekből, jelentésekből és interjúkból áll össze. Nagyon hitelessé teszi az egészet, és Neuvel képes ezt regényszerűen művelni. Abszolút nem a megszokott elbeszélői forma, és mégis tudja azt az élményt nyújtani, mint egy klasszikus elbeszélés.

Teszi mindezt úgy, hogy a karaktereinek egyéniségét a nyelvükben is vissza tudja adni. Érdemes megnézni, hogy a regény folyamán házaspárrá is váló Vincent és Kara mennyire másképpen beszélnek! A férfi nyelvész, választékos és kifejező. A vadászpilóta Kara is kifejező, csak éppen sokkal nyersebb és keményebb nyelvezettel éri ezt el.

A szereplőket még mindig nagyon szeretem, és sokakat a szívembe zártam. Nem tökéletes emberek, megvannak a hibáik, de a főszereplők ezen túlemelkedve megint hősi magasságokba emelkednek. Iszonyatos áldozatokat hoznak, és bizony közbe könnyes lett a szemem is. Mert ebben a részben megindul a háború, és lesznek veszteségek. Olyanoké is, akiket biztonságban hittem, és nagyon szíven is ütött az elvesztésük.

A cselekmény rendkívül pörgős, és nagyon eredeti. Már-már thrilleres izgalmakat hordoz, amikor megérkezik az új robot, és az emberiség próbálja kitalálni, hogy fenyegetés vagy baráti kapcsolatfelvétel. Nekem kicsit az Érkezés is eszembe jutott róla. De lesz itt brutális és totális háború, tömegfegyverek bevetése, de robotviadal is. Lesz olyan helyzet is, amikor ésszel kell megoldani a helyzetet, olyan is, amikor ököllel.

Egyszerre intellektuális és akciós élmény is a kötet, érdemes figyelni.

És ha a sorok között is olvasunk, az emberi természetről is rengeteg minden van benne. És hogy vizsgázik a fajunk? Nálam gyengén, de mindenki ítélje meg maga!

Vagyis, remek könyv megint, szerettem is, talán csak az újdonság varázsa hiányzott.

Ébredő istenek - Mint sci-fi: 90% kalandos, van mondanivalója, eredeti a formátuma és a szereplői izgalmasak.

Szubjektíven: 85% még mindig bejön, jól továbbviszi a történetet, ha most annyira nem is üt.