Fülszöveg: 

Egy alternatív jelenben majdnem lehetetlenné válik gyilkosságokat elkövetni. Az áldozatok 1000 esetből 999-szer visszatérnek az élők közé. Hogy hogyan? Senki nem tudja. De a tény megváltoztat mindent. Nemcsak a háborúkat és a bűnözést, de az egyszerű hétköznapi életet is. Új szakmák és hobbik jelennek meg, régóta létező szokások és iparágak alakulnak át.
Tony Valdez irányítóként dolgozik – törvényesen, engedéllyel rendelkező hivatásos gyilkos, aki a halálba segít és visszahoz mindenkit, aki igényli a szolgáltatását. Bár jobbára rendkívül kockázatos műtéteknél előzi meg a természetes halált szükség esetén, korábban megjárta a szürke zónát, és tisztában van vele, hogy nem minden szaktársa tartja be a törvényt. Így, amikor egy kétes ügyletekben dolgozó irányítónak hirtelen nyoma vész, a Chicagói Rendőrség Tonyt kéri meg, hogy segítsen nekik eligazodni az újraárazott életnek és halálnak ebben a szürreális labirintusában.

Szerintem: 

Érdekes egy ötlet, amiből Az irányító összeáll. Nem egyetlen regény, amiben a címbéli irányító megold egy gyilkossági ügyet. Inkább egy füzér, amiben

különböző ügyek kerülnek sorra – a szereplők pedig összekötik az eseményeket.

Így ez homályos. Akkor konkrétabban. A kötetben három kisregény van. Mindegyikben van egy nyomozás, általában gyilkossági ügy és irányítással kapcsolatos bűnügy, amibe Tony belekeveredik. Ő egy lelkiismeretes irányító, akit ezért a rendőrség is hajlandó tanácsadóként bevonni ügyekbe. Maffiaügy, bankrablás, gyilkosság, eltűnt személy – akad elég sok minden a praxisban. Mindegyik történet működik önállóan és nincs köztük egyértelmű időrendiség, egymásra utalás sem. Ok, talán annyi, hogy Brennan Tunney a kötet elején ígér egy szívességet Tonynak, amit ő majd az utolsóban be is hajt. A zsáneren túl az köti össze őket, hogy ugyanazok az alapszereplők vannak bennük, akik valamiképpen érintettek a különféle esetekben. Mint Tunney, aki ugyan mellékszereplő, de valahogy mindenben benne van a keze.

A világa emlékeztet arra, amit Scalzi kitalált a Bezárt elmék sorozatában. Ez is sci-fi környezetben nyomozás. Csak itt más az extra elem – nem robottestekben élnek a testi betegek, hanem lehetetlenné válik a direkt gyilkosság. Akit megölnek, hirtelen eltűnik, és pár órával korábbi állapotában felbukkan újra élve, jól az otthonában. Az irányító az a személy, akinek joga van ölni, sőt, egyenesen ez a dolga. Pl. a regény egyik esete, amivel megvilágítom: a beteg meghalna a műtőasztalon. Az irányító ekkor közbelép, végez a beteggel, aki hamarosan a saját otthonában találja magát, műtét előtti állapotában.

Scalzi alaposan átgondolta ezt a különös világot. Elhelyez benne szürke zónákat és emberi őrülteket, amiket ez a lehetőség felold. Pl. vannak illegális verekedések, ahol nagyon komolyan egymásnak mennek kalapácsokkal és durva eszközökkel. Még a győztes is romhalmaz és félhulla a végére. De jön az irányító, lövés és kész is a gyógymód. Ki vannak találva betegségek, a bűnszervezetek is kreatívak, hogyan lehet a gyilkosság – feltámadás kört kijátszani. Nem is akarok mindent elmesélni, annyira jó a regénnyel felfedezni, mennyi minden lehetséges ebben a világban és hogyan. Az ügyek ráadásul rejtenek csavart és meglepetést, mind a háromban van ilyen elem. Kriminek is jó.

Eladja a kötetet az is, hogy Tony-t nagyon könnyű megkedvelni. Kifejezetten szimpatikus, intelligens és barátságos ember. Lojális. Mindegy, milyen közegben nézzük, pl. bűnözők között vagy a más irányítók mellett, rá lehet számítani és egy felsőbb erkölcsi mérce szerint cselekszik. Ez nem azt jelenti, hogy hőskomplexusa lenne. Ő is bevállal némi szürke zónát – pl. az ázsiai üzletember lelövése, hogy a vetélytársát megelőzve megköthesse otthon a szerződést. De nem korrupt, valahogy érzi, mit lehet és mit nem.
A mellékszereplők között is vannak emlékezetesebbek. Mint a szürke zónásban nagyon aktív Mason irányító, akit az utolsó történetben meg kell menteni. Brennan Tunney, aki az apja bűnszervezetét vezeti át a törvényes üzletek világába, de az nem azt jelenti, hogy ne lenne tudása vagy lehetősége a sötétebb világban is hathatósan működni.

A formátum viszont cseppet furcsa. Majdnem párbeszéd az egész, le is döbbentem, hogy mennyire. Nem sok kellene, hogy színpadi alkalmazása is legyen. Pörög, gyorsan olvasható, a lényeg így is bőven benne van. De ennyire beszélgetésre épülő krimit nem is tudom, mikor láttam utoljára.

Érdekes élmény volt, jó alapötlettel. Azért a Bezárt elmék nekem jobban tetszett, de ebben is bőven van potenciál. Írhatnám úgy is, ha Scalzi ír még Tonynak esetet, én elolvasnám.

Idézet: 

De a pénz az eszköz, nem a cél. Hogy megszerezzünk dolgokat általa, nem maga a megszerzendő dolog. Amikor a pénz válik magává a céllá, az kifordít önmagadból.

– És ha megszegem az egyezségünket?
Tunney arcára visszatért a mosoly.
– Maga tisztában van azzal, hogy manapság igen nehéz valakit megölni. Úgy értem, tudom, hogy tisztában van vele, a szakmájából kifolyólag. De nem lehetetlen. Ó, nem, egyáltalában nem lehetetlen. Nem kell más hozzá, mint türelem, idő és csend. És biztosíthatom magát, Mr. Valdez, hogy én türelmes vagyok. Időm is van. És nagyon jól tudok hallgatni.
– Azt hittem, nem lesz semmiféle fenyegetés.
– Ó, ezt nem nevezném fenyegetésnek. Pusztán csak felsoroltam az erényeimet.

Hát a büdös életben nem nevezném gladiátorbulinak azt, hogy néhány nyeszlett kocka próbálja egymást fojtogatni. Esetleg Hicomat Harcosok Klubjának.