Már egy éve ismerem önt, Lord Waxillium – magyarázta a nő. – Elfogadom olyannak, amilyen, de nincsenek illúzióim. Valami történni fog az esküvőnkön. Pisztolyt puffogtatva betör egy bandita. Bombát találunk az oltár alatt. Esetleg Bin atyáról kiderül, hogy valami megmagyarázhatatlan módon az ön egyik régi ellensége, és megkísérli majd megölni ahelyett, hogy összeadna bennünket. Valami történni fog. (Sanderson: A lélek árnyai)

Mi van, ha van Isten? Mi van, ha van mennyország? Mi van, ha van pokol? És mi van, ha… mi van, ha… már mindannyian ott vagyunk? (Cole: Hóhér)

• Mielőbb be kell törni őket – mondta egyszer az apja.

Persze szörnyekről beszélt, nem tizenévesekről, de a két halmazban sok volt a közös. (Schwab: Egy kegyetlen dal)

Aki számokra épít, akár egy gépre is bízhatná a döntést. (Douglas & Olshaker: Utazás a sötétség mélyére)

Még ha a legrosszabb történne meg, akkor sem venné észre az átmenetet a középkorúságból a zöldségbe. Egy krumplinak is vidámabb az élete, mint neki. (Cummins: Eljön)

• Több kivetítőt is felállítottak a parkban, műemlékek, állatok, városok képeit vetítik, beadnak néhány részletet régi mozifilmekből. Az ötvenes-hatvanas évek zenéit játsszák hozzá.
• De miért ilyen régi cuccot? Mi a gond az újabb zenékkel?
• Azt hiszem, az a hivatalos érvelés, hogy elvileg azok a jelek, amelyeket egy ennyire távoli földön kívüli élet foghatott, akkoriban hagyták el a bolygónkat.
• És így nem borulnak ki, ha éppen Elvis miatt jöttek volna. Világos. (Neuvel: Ébredő istenek)

A lényeg az, hogy a gyilkos nem tudta befejezni a művét. Alighogy rögzítette az áldozat bal karját a külső kábelhez, elveszített az egyensúlyát, lezuhant, átszakította a jégtakarót, és megfulladt – magyarázta Rouche. – Ami biztosan nagyon bosszantó lehetett számára. (Cole: Hóhér)

Istenem, ha egyszer át tudjuk váltani a pakisztáni rúpiát zlotyra, megrajzolni az emberi génállomány térképét, meghatározni a Mars talajának összetevőit, miért nem lehet kiszámolni, mikor múlik el egy ilyen fájdalom? (Hayder: A bábu)