Háborús, űrflottás, baráti társaságos.

Andrew Grayson harcászati irányítónak nincsenek nagy igényei: haza akar érni a Földre az esküvőjére. Csak éppen közbeszólnak a nyurgák, egy értelmes faj a világegyetemben, mely most az emberek és gyarmataik ellen indulnak háborúba. Hiába egyesült az űrflotta, esélyük sincs velük szemben. Több tízezer ember sorsa múlik azon, hogy egyetlen hajó képes lesz-e átjutni a nyurgák blokádján, és visszahozni nekik a koordinátákat a hazaútra. Andrew is a lopakodó legénységének a tagja, és a Földön döbbenten szembesül azzal, hogy a flotta ellenséges. Miközben visszaszöknek, arra is rájönnek, miért: a legjobb fegyverekkel és a kevés kiválasztottal szökni akarnak, mielőtt ideérnek a nyurgák. De Grayson most a célra koncentrál: megmenteni az űrben ragadt barátait, majd megvédeni a Földet a támadó nyurgáktól és megnősülni, ha egy csoda folytán mindezt túléli.

Tagadhatatlan, hogy Marco Kloos regényei, vagy legalábbis a Frontvonalak sorozat magán viseli John Scalzi hatását. Természetesen más a történet, más a világaik rendszere is, szóval, senki ne plágiumra gondoljon. De olyan mozzanatok, kis zsáner szilánkok vannak ebben is újrahasznosítva, mint amik a Vének háborújából ismerősek.

A Tengerészek folytatja a korábban megkezdett történetet, és bár a katonai részei és az akciók tökéletesen érthetőek az előzmények nélkül is, sokkal szórakoztatóbb a történet, ha a kerettel és a szereplőkkel is tisztában vagyunk. Vannak emlékeztető kis pillanatok, melyek a korábbi kötetek olvasóinak visszahúzzák az emlékeit, de szerintem annak, akiknek azok a történetek kimaradtak, nem mondanak eleget ahhoz, hogy értsék, mire és hogyan utalnak.

A regény alapvetően két részből áll össze: a kerettörténetből és az akciókból. Nekem az előbbi tetszik jobban, vagyis a keret és a világépítés, a szereplők. A sorozat vázát adja, hogyan az űrflottához csatlakozó Grayson hogy válik rutinos katonává, és milyen szerep jut neki a nyurgák elleni háborúban, miközben szerelmes is lesz, és legalább annyira harcol a párjáért és a barátaiért, mint kötelességből. Tovább építi az emberi társadalmak és szövetségek körét is a szerző, és azt kell mondanom, nagyon nem hősies, ám annál hihetőbb, amit ebben a kötetben kitalál. Ez az a rész, ami lekötött.

De a főszerep az akcióké, hiszen ez egy akció sci-fi. Hogyan surran át a hajó a nyurga flottán. Hogyan igyekeznek az emberek hajói felvenni a harcot a nyurga maghajókkal. A bolygók felszínén a fizikai összecsapások. Szerencsére a keret nem csak ezeket a jeleneteket hivatott összekötni, érdekes és összefüggő, ebben egyre jobb Kloos. Míg az első részben úgy éreztem, tényleg csak összeköti valahogy az akciójeleneteket, most már egész izgalmas története is van. Érdekel is, innen merre viszi majd tovább a cselekményt.

A főszereplői hősiesek és szerethetőek. A középpontba tett Andrew sok tekintetben remek ember, akinek könnyen drukkol az olvasó. Mellé tesz olyan kemény katonákat, akik sematikusabbak, de valamivel mindig sikerül őket feldobni. Pl. kemény humorral.

Ami viszont még mindig nem tetszik – nem vagyok kibékülve Kloos stílusával. Messzemenően realista, inkább tárgyilagos, mint élvezetes mesélő.

De a sorozatot már megszerettem, és érdekel, mi lesz az emberek – nyurgák sorsa.

Tengerészek - Mint akció sci-fi: 70% pörgős, az akció részeket izgalmas keretbe fogja. Szimpatikus hősök.

Szubjektíven: 65% az emberi oldalát, a kerettörténetet szeretem, az akciójeleneteit kevésbé.