Politikai, nyomozós, gyilkosságos, megtévesztős.

Násztya újabb fogós ügyet kell, hogy megfejtsen. Leonyid nagyon sikeres, romantikus történeteket író bestseller szerző volt, akit egy ismeretlen tettes agyonlőtt a lakása előtt. A felesége látszólag komolyan gyászolja, az anyja viszont a menyére mutogat, akit soha nem szeretett, és aki most drágán adja el férje utolsó regényeit. Eközben Berjozin, az igyekvő politikus a parlamentbe akar bekerülni. A kampányban csinos feleségének is fontos szerepe lesz, akit nemrég hozott haza a klinikáról. Igazából azonban Irina nem a felesége, hanem egy egykori prostituált, aki eljátssza az asszonyt. Közben brutális gyerekgyilkosságok is történnek a környéken. Násztya egy ügybe próbálja csak beleásni magát, de a végére egy évtizedekre visszanyúló bűnügyi hálózatba botlik, ami mindent összeköt.

Újabb taggal bővült az orosz krimik sorozata. És megint kicsit más, mint amit legutóbb olvashattunk az írónőtől. Egy kifejezetten erős regény lett összességében, de kell neki időt is hagyni.

Mert a történet látszólag össze nem függő ügyekből áll össze, amelyek párhuzamosan futnak egymás mellett. Sokáig, szinte a végéig nem is lehet érteni, mi az összefüggés, hiszen még közös szereplője sincs a történeteknek. De ezeket a végére nagyon jól összefűzi Marinyina, és mindennek értelme lesz, de addig el kell jutni. És bizony ütős a csavar, nekem eszembe se jutott volna ez a megoldás, pedig a Berjozin szálon nagyon adta volna magát – én mégis másra gondoltam. Plasztikai sebészetre – hát nagyon nem az volt a háttérben.

És szerettem, hogy meg tudott lepni a könyv, miközben nem is légből kapott a megoldás. Ha utólag átgondoljuk, rengeteg nyomot kaptunk erre, de szerintem leszünk elég sokan, akik nem erre, hanem valami teljesen másra következtettek.

Erénye, hogy mindkét fő szálat nagyon érdekessé tudja tenni, és mindegyiket több nézőpontból is megismerhetjük. Az író meggyilkolását követhetjük rendőrségi oldalról, de Marinyina megírta a feleség és az anya szemszögét is. Násztya nem hagyományos módszerekkel dolgozik, így hiába sokadik ügyéről olvasok, még mindig le tud kötni, hogyan jár az agya. Izgalmas, amilyen anya – fiú kapcsolatot kibont a szerző, és nekem bejött az is, amit a kiadókról és a feleség húzásairól olvashattam. Az már szinte egy heist movie volt.

Berjozin és Irina szála is kétszeresen érdekes: ott látszólag nincs bűnügy, de egy csalás igen, és annyira homályosak annak a részletei, hogy az olvasó fejében ott a vészcsengő, vajon mi van a háttérben? Érdekesek a politikai machinációk, de szép szerelmes történetnek is olvasható. Amilyen üzleties, szinte kegyetlen a másik szál egy része, olyan aranyos, ahogy ez a két sérült ember elkezd egymásra találni.

A karakterek izgalmasak, árnyaltak, és nincs jó vagy rossz szereplő itt. Ha be kellene tennem őket ebbe a skatulyába, nem menne. Mindenkinek vannak jó és rossz húzásai, mindenkit meg lehet érteni.

Csak a vége… megszokhattam már volna az orosz krimik végét, de ez most különösen fájt. Sajnos, egy része meg homályos is. Azt lehet, hogy még újraolvasom.

De összességében remekül szórakoztam, ha ebbe beletartozik, hogy le is tört a sztori.

Marinyina: Idegen álarc - Mint krimi: 80% érdekes, a végére jól összeáll a krimi is, kemény korrajz erős karakterekkel.

Szubjektíven: 85% bár van néhány kérdőjel a vége miatt, megint lekötött, megdöbbentett.