Világpusztulásos, harcolós, nyomozós, gépes.

Ádám az egyik legjobb gépromboló – a 3. világháború utáni Budapesten arra szakosodott, hogy a szuper harci gépeket vezető pilótákat kiiktassa. Rutin feladatnak ígérkezik a Pitbull kiiktatása, de van a páncélban egy ijesztő új fejlesztés. Majd szembesül azzal, hogy a legendás és félelmetes Fantom is játékba került, kiirtott egy teljes gépromboló állomást és atomreaktort szerzett. 4 napja van, mielőtt lecsap. Ki kell nyomoznia, ki áll a háttérben és mire készül a Fantom. Alá kell merülnie a különc és veszélyes alakok világában, miközben vadásznak rá is. Életveszélyes helyzetek követik egymást, nem várt szövetségek köttetnek, de még így is fennáll a veszély, hogy egy atomkatasztrófa porrá változtatja Budapestet.

Siránkoztam már azon, hogy a posztapokaliptikus YA kezd nagyon unalmas lenni, hiszen mindegyikben ugyanazt a poént próbálják elsütni – ezzel bele is untatnak a zsánerbe. Így tiszta felüdülés volt Szöllösi Kristóf debütálása, végre! Valami ilyesmi kellett, nem egy újabb rendszereket megdöntő Katniss!

Először is, roppant jópofa és frappáns az itt megjelenített világkép. A III. világháború után vagyunk, az emberiség visszazuhant egy szintet, miközben még üzemben vannak olyan technológiák, amelyeket egyre kevésbé értenek. Szuper harci robotok járják a rommá lőtt és bombázott, háborús környezetnek is beillő Budapestet. Őket iktatják ki a géprombolók, akiket vagány harcosokként tudnék jellemezni. És olyan apró, de annál zseniálisabb szösszenetekkel van tele a regény, mint a Világháború Hívők szektája, akik egy világháborús gránáthoz imádkoznak, hogy végre robbanjon fel és ölje meg őket.

Külön poénnak éltem meg, ahogy Budapest újjászületik ebben a sebzett, szétharcolt világban. Aki kicsit is ismeri fővárosunk, nagyon jókat tud majd azon derülni, mi lett belőle. Azért annak hangulata van, amikor éppen átszállok az M2-ről az M3-ra a Deákon, és közben éppen azt olvasom, hogy rendezték be a géprombolók a főhadiszállásukat a metró e részén.

Mint akció- és kalandregény is nagyon ütős. A harci jeleneteket mindig félelemmel olvasom, azokba hajlamos vagyok beleunni. Itt viszont tetszettek. Látványosak, izgalmasak – ami különben is igaz a regényre. Pörög, alig hagy közbe levegőt venni, szinte végigrohanjuk a cselekményt Ádámmal. Ráadásként okosan – mert a krimi rész is jól össze van rakva.

Remek szereplői vannak. A cinikus, de nagymenő Ádám pillanatok alatt megnyert és olyan karakterek vannak mellette, hogy az ember álla leesik. Egyediek, színesek, furcsák.

Ha negatív akarok lenni, azt mondanám, azért sok mindent ismerek ebből mástól. Glukhovsky metrójában már volt VH túlélés, az exók jöhettek volna a Tűzgyűrűből – de annyira egyedi lett a könyv, hogy ez már csak a személyes agybajom, hogy mindenbe keresem a hasonlót.

Hatalmas pozitív csalódás, ez most nagyon megnyert magának. Nagyon szerettem!

Acélszentek - Mint posztapokaliptikus: 100% kalandos, izgalmas, egyszerre agyalós és akciódús is. A szereplők jól kidolgozottak, emlékezetesek.

Szubjektíven: 98% bejött a humora, néha lerágtam rajta a körmöm és a harci jelenetek is nagyon jól meg vannak komponálva. Ha az egyik kedvenc mellékszereplőm sorsa jobban alakulna, még a 100 se lenne elérhetetlen.