Háborús, inváziós, menekülős.
A Mars felől valami furát látnak az égen a tudósok. Mintha valamit kilőttek volna onnan, vagy valamiféle kitörés lenne. Az emberek semmit nem sejtenek a veszélyről, senki. Az első henger egy angliai falu mellé csapódott be. Kivonultak, megnézni, mi az. Egy henger, amiben mozgást hallottak – csak nincs benne marsi élet? Segíteni akartak. Meg is jelent az első marsi lény, emberi szemnek idegen és szörnynek tűnő, kígyószerű lény. Nem történt kapcsolatfelvétel, visszamentek a csőbe. Mire az emberek észbe kaptak, a csőből egy megmagyarázhatatlan fény tört elő, mely elpusztított mindent, amihez hozzáért. Tömegmészárlás. Újabb hengerek zuhantak le, és már lábakon járó, hatalmas fém monstrumokkal irtották az emberiséget, akiknek esélyük sincs a fejlettebb technika ellen.
Vannak írók, akik meglepően eltalálták, mi vár az emberiségre a jövőben. Akkor tudományos fantasztikum volt a munkájuk, most meg rádöbbenhetünk, mennyire eltaláltak dolgokat. Verne, aki megálmodta a Holdra szállást egy korban, amikor a repülés a Földön is kihívás volt. Wells, aki már akkor a génsebészet veszélyeire figyelmeztetett, amikor az emberiség még a DNS-sel se volt tisztában.
A Világok harca Wells munkái közül különben is kiemelt fontosságú. Ez az, amely saját korában pánikot okozott. Hogy pontosabb legyek, készítettek belőle egy rádiójátékot. Még be is mondták, hogy ez egy rádiójáték Wells regényéből, és megnevezték a hallható színészeket. Mégis, tömegpánik tört ki a lejátszása után. Az emberek elhitték, hogy itt vannak a marsiak és megkezdték a kolonizálást. Ez az a történet, amelyből nem egy sikerfilm forgott, a legutóbbiban éppen Tom Cruise nézett szembe az űrlényekkel.
Ami engem legjobban megfogott a történet technikai oldaláról, hogy abban a mienktől messze fejletlenebb korban Wells milyen eszközöket és technikát álmodott meg. A marsiak fegyvere, mellyel hatalmas pusztítást végeznek, annyira a lézereket idézi, hogy magamban annak is hívtam őket. De ahogy a marsiak lépegető gépeit leírja, nekem tökéletesen visszaadta az élményt, ahogy a már emlegetett Cruise filmben lépegettek és halált osztottak.
A cselekmény pedig ősváza lehetne a közben önálló zsánerré kinőtt emberek vs. pusztulás történeteknek. Bírom ezt a zsánert, és az emberiség pusztulása, az egyes emberek küzdelme az életben maradásért, nagyon beidézett nálam olyan sztorikat, mint a Themisz akták vagy a Robokalipszis. Jó érzékkel Wells rájött arra, hogy adjon egyszerre globális képet a világot érintő katasztrófáról, és tegye mégis személyessé, egy-egy kiemelt szereplő küzdelmeinek leírásával. Működött, ma is működik, és tényleg egy pörgős, menekülős, katasztrófát átéltető regény tud lenni a mai kínálatban is.
Talán, csak az a nehézsége, hogy érezni, hogy az általa leírt technikákra akkor még szavak se nagyon voltak. Ettől nehézkes, vontatott néhol a szöveg. Ma sokkal gördülékenyebb, filmesebb leírások vannak ilyenekről, de ez sokban a keletkezési kor sajátja. Ahogy a régiesebb, körül írósabb stílus is, amit ma nehezebb olvasni.
A kötetbe beletették a rádiójáték szövegét is, ami remek. Zseniális az átdolgozása, még inkább a mai zsáner előfutára, mint maga Wells regénye. Tetszett!
Wells: Világok harca - Mint sci-fi: 75% ötletes, jól elbeszélt. Megkapó, korában milyen technikát álmodott Wells.
Szubjektíven: 65% a történet ma is lekötött, de a nyelvezete és a leírásai nehézkesek.