Fülszöveg: 

Frank Schätzing ma már klasszikus, de közel egy évtizede a magyar piacon elérhetetlen regénye egy hatalmas, hömpölygő gondolatkísérlet. Mi történne akkor, ha a természet likvidálási parancsot adna ki a környezetét romboló emberi faj ellen?
Egy halász nyomtalanul eltűnik Peru partjainál. Norvég olajkutató szakemberek furcsa organizmusokra bukkannak, amelyek több száz négyzetkilométernyi tengerfenéken élősködnek. Közben Brit-Kolumbia partjainál a tengeri emlősök rejtélyes átalakuláson mennek keresztül. Úgy tűnik, az események függetlenek egymástól, de Sigur Johanson, a különc biológus nem hisz a véletlenekben. Az indián bálnakutató, Leon Anawak pedig nyugtalanító következtetésekre jut, amelyekből egy közelítő katasztrófa körvonalai rajzolódnak ki.
A titkok utáni kutakodás közben valóra válik a tudósok rémálma; el kell ismerniük, hogy az ember kevesebbet tud a saját bolygójáról, mint a világűrről. Az események peregnek, miközben minden, az emberiség megmentésére irányuló próbálkozás előtt és mögött a feneketlen mélység tátong.

Szerintem: 

Nagyszabású. Elgondolkoztató. Hihető. Összetett. Annyi kutatómunka előzte meg, hogy

Schatzing egy külön ismeretterjesztő könyvet is ki tudott adni azok alapján. A megjelenése óta tévésorozat is készült a Raj alapján – nálam tervben is van. Ha csak fele annyira filmszerű és látványos, mint a regény jelenetei, jó műsor lesz.

Annyi releváns témája van, hogy nem is tudom, mit kellene kiemelni belőle. Felhívja a figyelmet az emberek, mint faj Földromboló működésére, az ökoszisztéma sebezhetőségére. Mint egy láncolat, megmutatja, milyen dominókat döntöttünk már le és mi lesz ezeknek a vége. Több témában is rámutat arra, miképpen rohanunk a vesztünkbe. Nem egyszer vannak olyan beszélgetések, amelyekben kiemelik, milyen vészjelek vannak, mivel szembesül az emberiség, és mégis, mi folytatódik továbbra is. Bár elsősorban a tengerek, óceánok a kiemelt téma, minden összefügg. Pl. az erdők irtása milyen következményekkel jár a természetes vizekre és azok élővilágára.

De érdemes azt is megnézni, a politikáról és a hatalom természetéről mit mutat meg. Judith Lee a nagyhatalmi érdek őrült megszállottja, és profi szinten visz mindent a katonai beavatkozás felé, csak azért, hogy az USA lehessen az egyetlen nyertese az új, intelligens faj megjelenésének. Inkább indítaná el a világ pusztulását, minthogy az USA elveszítse szuperhatalmi pozícióját. Le is van írva, hogy az ember képtelen tanulni a múltból és a jövőre gondolva cselekedni, a mába van zárva. Judith erre ideális példa. Így ezt a tételt világ és egyéni szinten is igazolja a kötet.

Érinti az identitás kérdéskörét is, két szereplővel ugyanazt duplán és mégis másként. Leon indiánnak született, de mindent megtenne, hogy ez az örökség semmiben sem érintse őt. Greywolf csak kis részben indián származású, de kirakat indiánná válik, akin az annak születettek is csak nevetnek. Mi késztet egy embert arra, hogy megtagadja, más meg felvállaljon egy ilyen örökséget? Megjegyzem, ezzel van egy újabb regényem, ami taglalja, hogy Kanada milyen elnyomó és káros politikát folytatott az indián népességével. Schatzing megoldásként majd elviszi az olvasót az önazonosság felé – akkor tudja szeretni magát bárki, ha elfogadja, honnan jött és megtalálja az örökségében, amivel azonosulni tud. Az, hogy az kisebb vagy nagyobb része a genetikai állományának, már a maga döntései. Greywolf pl. félig ír, simán azt a kultúrkört is választhatta volna.

Izgalmas elgondolása az is, hogy egy más fajjal, más intelligenciával miképpen lehet kommunikálni. Az egyik szereplő a világűrt kutatja értelmes életformák után kutatva. Ő lesz az, aki majd az Yrr-rel is próbál kapcsolatot létesíteni. Sok jó része van arról, hogy miképpen kell közös nyelvet találni, hogyan kell rugalmasan gondolkodni, hogy két teljesen máscivilizáció, létezés közös nevezőre juthasson.

De nem csak elgondolkoztató ez a regény, szórakoztató is. Igaz, annak, aki a katasztrófafilmeket is szereti. Mert itt bizony egymást érik a látványosabbnál látványosabb vagy éppen rafinált támadások. A bálnák, víz emlősök és cápák emberek elleni támadásai. A vírusok bejuttatása az emberi táplálékláncba. A cunami. Ki éli őket túl, mire jönnek rá belőle a tudósok?

A szereplők nagyon sokfélék, de alapvetően két típusra osztanám őket. A tudósok alapvetően az emberiséget mentenék. Változó, mennyire kommunikatívak vagy éppen aszociálisak, de a céljuk nemes. Illetve, vannak a megszállottak, a hatalomvezérelt ármánykodók. Bár elsősorban az emberi természeten kell felülkerekedni és a másik intelligenciával elsimítani a konfliktust, de az emberek csoportjai között is lesz összecsapás.
Schatzing váltott nézőpontokkal, több szereplő felől bemutatva meséli el az eseményeket. Dinamikus, átfogó képet tud így adni és ezzel kijelöli azokat a szereplőket, akik a történet főszereplői lesznek.

Látványos jelenetek, feszült helyzetek sora építi fel a történetet. Olvasmányos, miközben sokak lelki folyamatait is leköveti. Legyen annak témája a gyász vagy éppen a származásukkal kapcsolatos terhek.
De, ami ezen felül is kiemelendő a szöveggel kapcsolatban, hogy sok a tudományos rész benne, mégis szórakoztató, érthető és hiteles tud lenni. Tanítja is az olvasóját, de annyira a történetbe ágyazottan, hogy fel se tűnik, miképpen ad sokféle ismeretet. Azt már írtam is, hogy micsoda tudományos felkészültség van mögötte, ettől pedig hiteles is.

A Raj azon ritka regények egyike, amelyek az 1000 oldalukkal is szinte rövidnek tűnnek. Nincs elnyújtva, nincs felesleges kör. Tartalommal van feltöltve.

Idézet: 

Az élet elszalasztott lehetőségek közötti kompromisszumokból áll, gondolta, miközben bezárta az ajtót. Majd mosolyra húzta a száját és száműzte ezt a gondolatot. Túl sok alkalmat használt ki ahhoz, hogy most panaszkodjon.