Szerelmes, beépülős, csajos, kémkedős, embermentős.

Lili Green élete nem tudott visszazökkenni a mindennapokba, bármennyire is próbálkozott vele. Életre szólóan beleszeretett a Görög becenevű drogkirályba, és ugyan kiderült, hogy Nikosz igazából beépített ügynök és nem bűnöző, mégsem lehetnek együtt boldogok: a férfinak újabb bevetésre kell mennie, és a lány a titoktartási kötelezettség miatt senkinek nem mesélhet róla. Így miután Nikosz elment, és az FBI ügynök barátai bajba kerültek, Lili hajlandó megint besegíteni a fiúknak. Egy klubba kell beépülnie, mint pincérnő, majd a főnök asszisztensévé kell válnia. John igyekszik neki segíteni, miközben Zacet keresik. Arra egyikük sem számít, hogy Nikosz is pont ezen az ügyön dolgozik, és a magánélet megint megkavarja az amúgy sem veszélymentes kémjátszmát.

A durva az volt, mennyire könnyen visszajött az első rész cselekménye, miközben olvastam ezt a kötetet. Annak Szemtanú volt a címe, és arról szólt, hogyan keveredett Lili az FBI ügynökei közé és lett szerelmes. A történet szinte azonnal az előző vége után veszi fel a fonalat, és gyorsan az események közepébe is vág.

Elég önálló ennek a cselekménye, minimálisan kapcsolódik az előzményekhez. A kis utalások segítségével az is követheti a cselekményt, aki nem olvasta az egyet. De azért jobb annak az ismeretében nekivágni, több kapcsolódási pont lesz általa, és az utolsó előtti csavar is az első kötet ismeretében lesz csak izgalmas.

A regény különben tipikusan csajos strandkönyv. Tesz bele krimit és kis csajos akciójeleneteket az írónő, így azért nem egy nyálregénye, de sokban hasonlít rá. Egyrészt, kiemelt szerepet kap a történetben, hogy mi van Lili és Nikosz között. Hogyan működhetne a kapcsolatuk? És ott vannak mellettük még potenciális lehetőségek is – John is szívesen bonyolódna Lilivel viszonyba, ahogy Nikosz is vonzza a női rajongókat. Egymásért megőrülve, mások által kívánva lenni, flörtölgetni – igazából ezek alkotják a történet gerincét.

Lehet, hogy jobban a kémkedésre is lehetett volna koncentrálni, de nekem nehezemre esett. Hogyan is vehettem volna komolyan, amikor Lili úgy jut feljebb a ranglétrán, hogy a sértett vendégnek (aki a beépült John, megjegyzem) spontán előad egy vérforraló táncot? Vagy, Lili nagy konfliktusa a szerelmével azon lesz, hogy a férfi információért hajlandó másokkal is lefeküdni. Most komolyan, hogy hasonlíthatnám ezt egy Gabriel Allon regényhez, vagy akármelyik másik, komoly kémes sztorihoz?

Könnyed, humoros, szerelmes. Ez a könyv ilyen, és a kémkedős, beépülős, akciós részek a ráadás, és olvastatták velem is végig a szerelmi szál ellenére.

A szereplők karakteresek, és akit kicsit humorosra vett a szerző, bírtam is. John, akármilyen macsó nőcsábász is, rákerült a kedvencek listájára. Nikosz túl tökéletes, főleg azzal a nagy romantikus gesztussal a regény végén. Az már egyenesen nyálregényes, anyám kedvelt nyálregényeibe is tökéletesen megállnák a helyüket. Lilit nem utáltam, ez is valami.

A humorát szerettem a kötetnek, az írónő stílusa bejön. Még akkor is, ha a története számomra csajosabb és szerelmesebb, mint nekem jól esett volna.

Lesz még folytatása, majd elmesélem, az milyen lett.

Cooper: Ügynök tűsarkúban – Mint strandkönyv: 70% krimis, akciós vonala is van, de a csajos részek a vezetők. Humoros.

Szubjektíven: 55% jópofa karakterei vannak, de nekem furcsa ennyire csajosan kémkedni.