Kalandos, nácik terveit meghiúsítós, akciós, családi gondos.

Will Jaeger véghezvitte a lehetetlen küldetést, és nem csak a nácik terveit hiúsította meg társaival, de fiát és feleségét is visszakapta. Mégsem felhőtlen a boldogsága: Luke könnyen visszailleszkedett angliai életébe, de Ruth azóta is zavart, dühkitörései vannak, és Jaeger nehezen ismeri be magának, hogy ez a nő már nem az, akit szeretett. Irina Narov iránt viszont komoly érzései vannak, amit igyekszik elnyomni. Irina közben az életét is kockáztatva bizonyítékot gyűjt, hogy Kammler életben van. Mire megszerzi, Jaeger is veszélyt fedez fel egy német bunkerbeli kirándulásakor, és Ruth is eltűnik. A csapat újra összeáll, hogy megakadályozzák Kammler tervét, mely a világból nukleáris temetőt faragna. Közben az egykori SAS különleges osztagos arra is rádöbbenhet, melyik nő mit jelent a számára.

Annyira zártnak tűnt nekem Will Jaeger története a második kötet végén, hogy nem is kicsit lepett meg, amikor felfedeztem, hogy kijött az újabb rész. Azért volt egy tippem, hogy megint küldetésre indul Will, egy új szálat nyitva a cselekményben.

Ehhez képest Bear Grylls valami olyat csinált, amit nem szeretek regények esetében. Szépen fogta magát, és újranyitotta azokat a szálakat, amelyeket már szépen lezárt. Történt valami az előző végén? Most jön belőle egy kiút. A főgonoszt a tengerben láttuk utoljára, vérezve, cápákkal körülvéve. Most kiderül, melléúszott egy tőr, és kivágta magát az életveszélyből. Will boldognak tűnt az újra megtalált feleséggel és fiával, erre kiderül, hogy a nő szellemileg komolyan terhelt, és nagyon megváltozott.

A szerencse az, hogy nem nagyon magyarázza az újranyitásokat, a szereplőket meg sem próbálja érzelmileg kielemezni. Szinte azonnal beveti őket az akciók közepébe, és azokra teszi a hangsúlyt. Adrenalinnal pörget, és nem kell a logikát számon kérni tőle. Csak a magamfajta agyalósnak zavaró, hogy új történet helyett a régit folytatja, visszaerőszakolt szereplőkkel és konfliktusokkal.

Akciójelenetekben pedig erős a kötet. Az akciók, a különféle szálak hitelesnek hatnak, és természetesen megvannak azok a kiszólások is, melyeket még én is nagyon a szerzővel azonosítok, pedig a tévés műsorait nem nézem, és ezt a sorozatot leszámítva az ifjúsági sorozatait követem figyelemmel. De a kis tanácsok, vészhelyzetekre tett megjegyzések és tippek nagyon felidézték bennem, ahogy Beck is kezeli az életét és a vészhelyzeteket.

Stílusában is sokkal eltaláltabb, érettebb, mint a szerző más sorozatai. Ugyan rendszeresen megjegyzem, hogy a dzsungel könyvés és a Túlélés: teljesítve sorozat is rengeteget fejlődött az évek folyamán, de ez a regény, és ez a sorozat az, ami a leggördülékenyebb és talán a legizgalmasabban van megírva. Az, hogy nem érzem a törekvést arra, hogy a nyelvezetbe is vigyen valami ifjúságit, sokkal gördülékenyebb prózát is eredményez.

Mivel ez egy cselekményközpontú regény, a karakterekből kapunk kevesebbet. Jaeger ugyanaz, aki eddig is, ahogy a többiek is. Túlzottan fekete-fehér minden szereplő, és nagyon egyszerűek az indítékaik, így a konfliktusaik is. Még az üzenetét is össze tudom foglalni annyiban, hogy a nácik rosszak és rosszat akarnak.

De az akció a lényeg, abban ütős a könyv, korrekt kis kalandos, akciós Will Jaeger kaland.

Grylls: A hajsza – Mint akcióregény: 80% végig pörög, a szereplők egyik éles helyzetből mennek a másikba.

Szubjektíven: 70% kalandos, izgalmas, de az előző zárása után kissé erőltetettnek éreztem.