Sorozatgyilkosos, régészetes, nyomozós.

A Crispin Múzeum nagy dobásra készül: a leltározáskor egy múmiára bukkantak a raktárban, akire mindenki nagyon kíváncsi már. A tudósokat is izgalomba tartja, ki lehetett, és mikor élt. A röntgenes vizsgálatra meghívják Dr. Maura Isles-t is, aki szintén izgatottan várja a régészeti lelet megtekintését. Ám döbbenetükre a vizsgálatokat majd Maura lesz kénytelen lefolytatni: kiderül, nem ősi múmia, hanem egy korunkbeli gyilkosság áldozatára bukkantak, golyóval a lábában. A raktár átnézésekor pedig egy rejtett üregre akadnak, ahol aszalt női fejeket rejtettek el. Egy sorozatgyilkos a saját gyűjteményébe kezdett? Jane Rizzoli vezeti a nyomozást, aki érzi, hogy a vezető régész, Josephine valamit titkol. Jane az ügyre veti magát, és egy 30 éves történetre bukkan egy milliárdossal, szociopata gyerekek intézetével és sok régészettel.

Ez az a sorozat, amely kevés társához hasonlóan igencsak kalandos úton jut el hozzánk. Anno, régen adtak ki belőle egy részt, de eléggé logika nélkül. Ezt ma már legfeljebb antikváriumokba lehet beszerezni. Aztán az Ulpius szerezte meg a jogokat, és ők logikusan elkezdték a sorozatot az első résszel. Amit követett a második. De aztán jött egy nagy szünet, míg elindult magyarul is a belőle készült tévésorozat, akkor filmes borítóval kihoztak egy újabb részt. De az Ulpiusnak annyi lett. Most megint költözött Gerritsen, és 4 részt is kihagyva a 7. résszel folytatódik a sorozat, más kiadónál.

Ez a sorozat különben olyan krimi, amit lehet érteni a részeket összevissza olvasva is, minden regény másik ügy. (Ok, kicsit csaltam, az első kettő összefügg, de az óta különálló epizódok.) De a magánéleti szálak összefüggenek és engem zavar, hogy kimaradtak nekem részek. Most például van Maura oldalán egy titkos szerető, aki nem tudom, hogyan keveredett az életében. Illetve, van utalás egy nyomozásra, amelyben megismerkedtek, de az pont egy olyan kötet tárgya, amely magyarul nincs. És bár a Múmia cselekményét így is értettem, a szereplőt is gyorsan el tudtam helyezni, akkor is utálom, hogy nem folyamatosan, sorban jönnek a részek!

A múmia különben jó kis krimi lett. Tess Gerritsen ráérzett, hogyan érdemes kezelnie a cselekményszálakat. Itt Maura kezdi az esetet, végzi az orvosi feladatokat, és kicsit bonctermi krimis hangulata van a kötet elejének. Majd Jane kerül a középpontba, és már a klasszikus, krimis nyomozás következik, tanúkkal, elméletekkel és adatgyűjtéssel. Külön is jó mindkettő, de azt különösen szerettem, ahogy a kettő együtt komplex nyomozás lesz, amiben nem csak egy ember old meg mindent, hanem egy rendőri csapat.

Mindehhez hozzájön Josephine szála, ami pedig thriller. Van egy múltbeli titka, most valaki fenyegeti vele. Veszélyben van, amit mi is érzünk végig, Gerritsen megteremti a feszültséget, de titokban tart minket is. Mi elől menekül a nő? Végig kell olvasni a kötetet, hogy kiderüljön.

Mert, természetesen, és ezt is szerettem, minden összefügg. Okos krimiként a szerző elhelyezi a nyomokat, mi is állíthatunk fel elméleteket, és a végére van, amin meg is lehet lepődni. Sikerélmény, volt, amit hamar kitaláltam, de annak is örülök, hogy volt meglepő csavar is.

A karakterek szerethetőek, a cselekmény pörög, Gerritsen prózája szórakoztató.

Soha rosszabb krimit, remélem, rendszeresebben és sorban kapunk még Gerritsen krimit!

Gerritsen: A múmia – Mint krimi: 85% jól szerkesztett regény, olvasmányos. Érdekes ügy mellett jók a karakterei.

Szubjektíven: 90% izgalmas volt, akadt meglepő csavar is benne, a bűnügy jól felépített.