Kísértetházas, titkos, érzelmes, női.

Dr. Montague komoly tudós, aki az utóbbi időszakban a természetfelettiről állított fel elméleteket. Ezeket szeretné gyakorlatban is megerősíteni, ezért keres egy kísértetjárta házat. A választása Hill House lesz, mely megépítése óta tragédiák sorát vonzza. Mintha balszerencse járna vele, és aki bekerült a körbe, a ház nem eresztené. Asszisztenseket keres, és a kiválasztottaknak, akiknek valamilyen természetfelettiben már volt részük, meghívót küld. Ketten egyeznek bele a házba költözésbe: Theodora, aki összeveszett a barátjával, és kell neki pár nap, hogy lehiggadjanak. Eleanor, aki anyja ápolónőjeként magányos vénlánnyá volt, most pedig a testvére házából szabadulna. A tulajdonos unokaöccsével kiegészülve beköltöznek, és lassan a ház megkezdi működését. Az idegeik játszanak velük, vagy valóban van valami megmagyarázhatatlan a falak között?

Az egyik kedvenc észrevételem, sokat emlegetem is, hogyha kijön egy új sorozat vagy film, aminek regény az eredetije, annak azért is örülök, mert olyan kötetek is megjelennek magyarul, amelyek mondhatni, hiánypótlóak. Elég csak a sok filmes borítóra gondolni, amelyek ilyenkor ellepik a polcokat…

A Netflix most feldolgozta sorozatra a Hill House szellemét, és meg is érkezett a regény is, amely pedig már nagyon nem mai csirke. Elég csak arra gondolni, hogy az első feldolgozása, a Ház hideg szíve még fekete-fehér film volt. És az újabb adaptáció, némileg modernizált cselekménnyel, (Az átok volt a címe emlékeim szerint) is már több éves. A regény viszont most jött ki, de nem baj – kijött, olvashatjuk!

És bevallom, én elég sajátos olvasási módszert választottam. Ez egy gótikus horror igazság szerint, sok pszichés elemmel. Én meg szinte paródiaként olvastam. Ijedezni kellett volna, én meg vigyorogtam. Főleg a párbeszédeken… annyira más a regény világa, a bemutatott kor, mint a miénk, hogy rám viccesen hatott az egésznek a miliője.

A szerző stílusa is erre játszott rá. Beszélteti a szereplőit, akik csipkelődnek, flörtölnek egymással, és persze téma a természetfölötti is. És a mai filmek miatt annyira idegennek, különcnek, még talán az elavult jelzőt is elfogadom, hat ez az egész, hogy én felfedeztem a regény humoros olvasatát. Nem a festőiségét, a lélekrajzot, hanem a mókásságát.

Mert az, amitől ma horror egy regény, alig találtam benne. Nincs igazán kísértetjárás, nincsen ijesztés, pár jelenség. Sokkal hangsúlyosabbak a lelki vetületek.

És azt valóban zseniálisan megfogja Jackson, ahogy Eleanor a ház szellemiségének rabja lesz. Mire eljut a végső tettéig, teljesen érthető lesz, miért teszi meg, amit.

Különben a már emlegetett fekete-fehér verzió nagyon jól visszaadja a regényt, nem egyszer a film képei ugrottak be, ahogy haladtam előre. Ami a szerzőnek is dicséret, mert nagyon képszerűen, hangulatosan festi meg a házat, a szereplőket, még azt a patinás miliőt is, amit a 21. század gyermekeként annyira viccesnek találtam.

Kár, hogy az a horror, ijesztés, feszültség nincs benne, amit a zsánerhez társítok. Kicsit azért sajnáltam azt is, hogy annyira jól van róla feldolgozva a film, hogy beidézte nekem magát szinte jelenetenként. De a megjelenésnek örülök, klasszikus horror regény, gótikusan.

Jackson: Hill House szelleme - Mint horror: 50% a sötét hangulat, a szereplők gondos ábrázolása, pipa. De a horror kevés.

Szubjektíven: 50% az első filmfeldolgozása jutott róla végig eszembe, így kicsit untam is.