Fülszöveg: 
Richard Strickland egy küldetéssel van megbízva, a Dél-Amerikai esőerdők sűrűjében kell megtalálni egy titokzatos „Lényt”, amiről a helyi törzsek legendái és mondái is rettegéssel beszélnek. Strickland missziója nem egyszerű és nem veszélytelen. Kitartó erőfeszítések árán rátalálnak a dzsungel mélyén a „Teremtményre”, amit korábban még elképzelni sem tudtak.
A kétéltű lényt a baltimore-i Occam Űrkutató Központba szállítják, ahol kísérleteknek vetik alá. Ekkor a történet nem várt fordulatot vesz. A lény és az intézet egyik női alkalmazottja között romantikus szerelem bontakozik ki. Furcsa kettősük románcát még inkább megnehezíti, hogy Elisa némasága miatt jelnyelven tudnak kommunikálni.
Számtalan akció követi egymást, és ahogy a nem mindennapi történet szálai bonyolódnak, azt vesszük észre, hogy annyira szívünkbe zártuk az Amazonas mélyéről származó földöntúli élőlényt, hogy az ő sorsáért izgulunk.
Szerintem:
Különös történet, nem is tudom igazán besorolni. Valahogy másabb a szokottnál: akár a
zsánere, akár a hangulata, akár a szereplői.
Fura, de láttam a filmet is, és így sem tudom könnyebben besorolni, mi is volt ez. Valamilyen szinten románc, a Szépség és Szörnyeteg mítoszának egyfajta feldolgozása. Ugyanakkor hidegháborús regény PTSD-vel és nagyon sérült emberekkel. Ügynökökkel, történelmi paranoiával, titkos laborral. Eleve egy ilyen vízi lénnyel nem tudom történelmi regényként értelmezni, de a történelmi korhangulat egyértelműen benne volt.
Az egyik legmaradandóbb belőle, hogy mennyi és hányféleképpen sérült, kirekesztett ember szerepel benne. Elisát kisgyermekként megnyomorították, sebhelyes és néma lett. Az őt ért tapasztalatok emberkerülővé, magánakvalóvá tették. Még álmodozó és zenéről, táncról képzeleg, de legfeljebb egy-egy cipővel mer lázadni szürke munkahelye kötött szabályai ellen. Lakóházi társa egy pr-szakember, aki a melegek rejtett életét éli, igazán nem is élve. Közvetlen kollégája egy fekete asszony, akit munkanélküli férje keserít és maga is tudja, hiába álmodik kitörésről és saját cégről, a családi állapota és a bőrszíne miatt ez csak álom. A lény, akit puszta léte, teste mássá és kísérleti alannyá tesz, miközben nem is megismerni akarják, csak kihasználni és vagdalni. Még Strickland, a regény gonosza is illik a sorba a harctéri sokkal, a PTSD-vel, ami legalább annyira a koré, mint magáé. Vagyis, van itt rassz és faj, szexualitás, fogyatékosság és harctéri sokk. Aki más, azt eltiporják.
Azért nem ennyire depresszív ez a könyv. Mert ezek az emberkék megtalálják egymást és Elisa miatt lesz egy cél, amit együtt meg akarnak valósítani. A lény kiszabadítását. Ez lenne a tényleges cselekmény – a mentőakció, mielőtt jönnek boncolni a dokik.
Nem pergő, nem cselekménnyel teli, de a hangulati részei ezt kipótolják.
Ellentétekkel dolgoztak a történetben: erőszak/kedvesség. Gyűlölet és szerelem. Némaság és a zene. Ezek mellett fel lehet húzni a konfliktusokat és nem feltétlenül emberek között. A szereplők jó része magában is megvív egy harcot, hogy aztán Elisa mellé álljon, segítsen és jobbá legyen. A lénnyel az emberségességet is mentik, a reményt arra, hogy nem lesz mindig ilyen elnyomó a világ, amiben mindenkinek rejtőznie kell, aki más.
Nálam a fájdalom és az őrület jött át belőle legjobban. Bár Strickland nem szimpatikus, egy iszonyatosan sérült, őrült figura, mégiscsak az egyik legerősebb karakter. Mélyen meg van fogva, min megy át, és nem tudom csak a gonoszt látni benne. A korszak áldozata ő maga is, miközben bűnössé is lett. Az erőszak erős képisége társul mellé, az összes súlyos és nyomott kép mellé társul: a vér, a majmok, a mészárlás.
Elisa mellett ugyan ott a szerelem, a kedvesség és a remény, de azt nem sikerült ennyire megfogni.
Mivel film alapján készült, nem meglepő, mennyire erős a képisége. Gyorsan olvasható, érthető és a vége sokkal inkább az idill felé hajlik. Az üzenettel, hogy mind egyek vagyunk élőlényekként. Ahogy Strickland békét lel – a filmből az nem jött volna le nekem. Egész oroszlánkirályos az élet körforgása benne…
Még egy záró gondolat, hogy mi jutott még róla eszembe. Jobban, mint a szép és a szörny meséje. Conrad regénye. Itt is megyünk a sötétség mélyére. Az emberi lélek torzulása, szenvedése, a sötétebb erősödése Strickland alakjában erőteljesen benne van.
