Kalandos, gyerekes, elköszönős, kiállós, háborús.

Narnia földjén kettesben él együtt Fondor, a majom és Gubanc, a jólelkű, de nem éppen észlény szamár. Egy napon megnyúzott oroszlán bundáját találják a folyóban, és a majomnak támad egy ötlete. Öltözetet varr belőle, a szamárra adja, és beadja Narnia népeinek, hogy Aslan tért vissza, és rajta keresztül parancsol nekik. Mire Tirian király a helyszínre érkezik, maga sem tudva, csalóval, vagy az igazsággal van dolga, a szomszéd királyság katonái már bevonultak, a nép fele rabszolgaságban. Tirian az országának kér segítséget Aslantól, és egy álomban tud is beszélni Narnia gyermek segítőivel. Hamarosan érkezik Jill és Eustace, hogy segítsenek a végső ütközetben. Mert ez következik: Narnia utolsó fejezete, amiben a helytállás és a méltó halál a cél.

Ez a bizonyos Narnia kötet. Jaj. Ezért tartott évekig, mire rászántam magam a sorozat végigolvasására. Egyszerűen fel nem foghattam éretlenebb fejjel, miért kell egy gyerekeknek szóló, mesés története így befejezni. (Igen, rossz szokásaim rabja vagyok, ezt is képes voltam a végén kezdeni, már akkor is.)

Most azért árnyaltabbnak látom a képet. Már a cím is mondja, ez a végső ütközet ideje. Tudja minden ember, hogy aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Lewis ezt tette meg Narnia világával, és a legtöbb emberi hősével is. Ez a haláltánc.

De mégsem lesz tragikus vagy fájdalmas, és ebben tévedtem anno nagyot. Itt a halál nem az a fájdalmas és kerülendő aktus, ami miatt kiakadok, ha a kedvenc szereplőim filmen vagy regényben meghalnak. Ahogy egy másik fantasy klasszikus is mondja, a halál nem a vége. Csak egy másik utazás kezdete.

Ez a sorozat egyik legerősebben keresztény tanokat mesésen adagoló része. Tash, Calormen istene egy az egyben Lucifer. Aslan országa, amibe most eljutnak majd a szereplők, egyfajta mennyország. Csak azért nem akadtam ki jobban ezen a keresztény tanmesén, mert Lewis a platóni barlang és árnyék elméletet is gyönyörűen a történetbe vette, amit egyetemen sem magyaráztak el jobban filozófia szemináriumon, mint ebben a kötetben.

És mindezek mellett ez egy gyerekmese is, hősökkel és legyőzendő gonoszokkal. Kalandos, mesés, humoros, kedves, gyerekeknek való. Csak a vége nagyon más, mint amit megszoktunk. De valahol egy pozitív képet kapunk ott is, egy olyan másvilág képet, ami jó lenne, ha tényleg várna a halál után.

Nagyon tetszettek olyan képei a hitről Lewisnak, mint a törpék esete. Vagy a calormeni katona esete. Mindegyik mesés, látványos, érthető, és lehet beszélgetés nyitó. Mert az ő eseteikből el lehet menni olyan kérdések felé, mint a jó és a rossz, az értelem és a hit ellenpólusai. Van mélység ebben a kötetben, de mesésen.

A nyelvezete is a gyerekkönyveké. Kedves, bájos, mesés, és nagyon képies világ ez, nyelvében is. Simán lehetne esténként mese gyanánt olvasni.

Így az se zavar, hogy felnőtt fejjel annyira egyértelmű minden. Fondor trükkje már a bőr felbukkanásakor nyilvánvaló, ahogy az se volt meglepetés, mi lett a gyerekek sorsa a Földön.

Nálam javult az összkép, bár azt még mindig nem tudom elképzelni, hogy ezt filmesítsék.

Lewis: A végső ütközet – Mint gyerekkönyv: 85% kedves, kalandos, pozitív, és az értékrendszerét mesésen átadja.

Szubjektíven: 75% kicsit klisés, kicsit túlnyomott az üzenete, de a Narnia varázs benne van.