Szerelmes, párizsi, álruhás, regényes.

Mia és Paul egy társkereső oldalon ismerkednek meg. Paul egy Párizsban élő író, aki egyszer régen építész volt, a barátai történetéből írt egy sikerregényt, és most Párizsban a műveiből él. De magányos, alig ismer bárkit, napjait csak amerikai barátai látogatásai, vagy koreai fordítója érkezése dobja fel, akibe talán szerelmes. Mia angol nő, aki hatalmas filmes karriert csinált, de csalfa férje miatt Párizsba menekült. Ugyan a vacsorán kiderül, hogy Arthur és Lauren hozták őket össze, de szimpatikusak egymásnak, így a két magányos ember elkezd összebarátkozni. Lassan szerelembe is esnek, noha egyikük se akar az lenni, de mindkettejüknek van megoldatlan ügye a happy end előtt: Miának el kell mondania, ki ő és Paul koreai barátnője is tartogat meglepetést.

Marc Levy munkássága, ha jól számolom, már a harmadik kiadónál landolt a hazai piacon. Romantikus történeteket ír, némelyiket egész egyedi helyzetből indítva, de ahogy látom, képtelen az első regénye sikerét felülmúlni, vagy akár megközelíteni. Az volt a Ha igaz volna, amiből sztárszereposztással, de az eredetit nagyon felhígító filmet forgattak.

Az Utóirat Párizsból annyiban idézi meg a fent említett regényt, hogy mellékszereplőként visszahozza a szerző Arthurt és Laurent, akik az eltelt időszakban már házasok és van egy kisfiuk is. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nekem a jelen kötetben az tetszett legjobban, amit ők ketten jelen voltak, és az infók, hogy mi lett velük, hogyan élnek most. Regényként nagyon szívet tépő a Ha igaz volna, és ebben itt a szereplőinek a megérdemelt happy end.

Pedig nem rossz történet Mia és Paul sztorija sem, csak nagyon elhalványul a másik páros mellett, hogy nem nagyon tudott érdekelni az ő történetük alakulása.

Az alap is két nagy romantikus zsáner kombinációja: a barátok által megszervezett vakrandi, amiből aztán tényleg szerelem lesz. Az álruhában levő híresség, aki hétköznapinak álcázva reménykedik abban, hogy a megszeretett személy hírességként sem hagyja cserben. Amiért mégis megáll a lábán, hogy Levy ügyesen variálgatja a zsáner alapjait. Egyedien indul el belőle, így nem csak ugyanazokat a fordulatokat ismételgeti, melyeket az ilyen sztorik előszeretettel alkalmaznak újra és újra.

A cselekményben nagyon kiemelt helyen szerepelnek a szereplői érzései, a világuk. Már szinte impresszionista hatású, ahogy hangulatok és érzelmek uralják a regényt és a cselekményt. A nagy fordulatokat leszámítva igazából nem sok minden történik, a szereplők beszélgetnek. De bennük történik annyi mindent, hogy azzal megtöltse a kötet Levy.

Nem lehet nem felismerni azt sem, mennyire nyúlt a saját életébe ihletért a szerző. Ahogy Arthur és Lauren feltűnnek barátként, tulajdonképpen neki is a barátai, akiket ő hívott életre, akik megjelennek az életében. Marc Levy pedig valóban egy Párizsban élő amerikai író, ahogy Paul is. Bár arról nem tudok, hogy valóban lenne egy Notting Hill szerelem az életében. De valamiből regénynek is kell lennie…

Hangulatában is melankolikus, szerelmes, csak nagyon kevés tért enged bele a humornak. Azért az kész, amivel Paul Koreában szembesül…

Nekem túl romantikus, és a mellékszereplők érdekeltek, de a zsáner kedvelőinek be fog jönni.

Levy: Utóirat Párizsból - Mint romantikus: 80% vannak fordulatai, jól felépített szereplői, és jól forgatott zsánerei.

Szubjektíven: 60% Lauren és Arthur nekem olvastatta, a fő szál annyira nem érdekelt.