Fülszöveg: 

Lady Kathryn Lambertnek feleségül kell mennie egy nemesemberhez, hogy megkapja az örökségét – de jóllehet végre talál egy herceget, aki érdeklődik iránta, van egy másik férfi, akit sehogy sem tud elfelejteni.
Griffith Stanwicket gyötri a keserű tudat, hogy örökre le kell mondania Kathrynről, mert nem biztosíthat neki méltó életet. Miután apja felségárulása miatt megfosztották a családját címétől és vagyonától, Griff alámerül London sötét és veszélyes zugaiba, de még ott is egyre kísérti a szeretett nő emléke.
Amikor újra fellángol köztük a szenvedély, Kathrynnek választania kell: gazdagságban élje le az életét egy olyan férfi mellett, akit nem szeret, vagy mondjon le az örökségről a szerelemért…

Szerintem: 

Tipikus kosztümös romantikus. Kb. semmit nem találtam benne, ami

kiemelné az átlagból. Nem fájt olvasni, de ennél kedvesebbet nem nagyon tudok írni róla.

Van benne nem egy klisé. A teljesség igénye nélkül: elrendezett házasság, legjobb barát testvérébe beleszeretni, barátokból szerelmesek. A felépítése is a románcok alapvető eszköztárát használja. Talán csak annyiban más az összkép, hogy itt kétszer is olyan fordulat, ami időszakosan elválasztja a szerelmeseket. Először Griffith is börtönbe kerül, mivel az apját hazaárulással vádolják. Másodszor pedig elüldözné a nőt, mert szerinte többet érdemel annál, amit nyújtani tudna neki. Mindkét eset gyorsan megoldódik, jegyzem meg. Legalább azt nem húzza túl Heath.

A páros tagjai is jellegzetesnek mondhatók. Kathryn egy korát meghaladó nő, aki több akar lenni, mint egy átlagos nemes feleség. Van saját véleménye és nem egy engedelmes baba. A balszerencséje az, hogy mivel nincs fiútestvére, nőként pedig nem örökölheti sem a birtokot, sem az apja címét, férjhez kell mennie, mielőtt az apja meghalna és a nagybátyja mindent vinne, őt kisemmizve. Szép is, okos is, és kellően szemérmes is, hogy még ártatlannak is lehessen nevezni.
Griffith gazfickónak látszik, de ez csalóka. Másodszülöttként esélye sem volt az apja hercegi címére, így nem is álmodott arról, hogy valaha megkaphatná a húga legjobb barátnőjét. Ügyeskedett, klubot nyitott, és maga kovácsolta a szerencséjét. Kegyetlennek tartják, rengeteg titkot ismer, de a családjáért hegyeket mozgatna meg. Hűséges, még romantikusnak is mondanám. Hősszerelmes alkat, csak a rossz híre miatt ezt senki nem gondolná róla.

Sajnos, mellékszereplő minimális akad. Annyira erre a párosra összpontosít a cselekmény, hogy a többiek elsikkadnak mellettük. Pedig, vannak izgalmasabb alakok. A herceg, aki majdnem el os jegyzi a nőt. Griff bátyja. Jellemző, hogy azok a szereplők tűnnek jobban sikerültnek, kevésbé egysíkúnak, akik alig vannak jelen. Griff és Kathryn túl könnyen kiismerhetők. Annyira keveset vannak színen a mellékszereplők különben, hogy nem is tudnám megtippelni, ki lesz a következő kötet hősszerelmese. még nem lestem meg, de ami késik, nem múlik…

A konfliktus túl egyszerű és a románcra vonatkozik. Együtt mer-e lenni a páros? Mivel Kathryn akkor kapja meg a nagyanyai örökségét, ha nemesember felesége lesz, esélytelennek tűnik, hogy Griffith cím nélkül szóba jöhessen.

De, hogy méltányos legyek, tudok egy olyat is, amit viszont tudtam értékelni ebben a regényben. A szereplők kapnak időt megismerkedni, egymásba szeretni és nem csak flörtölni, meg a köztük levő kémiát tesztelni. Heath nem csak azt akarta megmutatni, hogy fizikálisan passzolnak – eléggé el is tolja a testiséget. Amikor ők egymás mellett kötelezik el maguk, az tényleg a másik embernek és nem csak a róla képzelt képnek szól.

Sajnos, abban is tipikus kosztümös románc, hogy a kor nem releváns. Hiába vádolják Griff családját felségárulással, még csak az sem derül ki, ki az uralkodó. Viktoriánus, vagy kicsit későbbi kor? Semmi másért nem kell a történelmi szín, csak hogy indokolja, miért nem örökölhet a nő és mi áll közte és Griffith között.

Gyorsan olvasható, egyszerű és lineáris. Ha nem is pongyola, de nem is irodalmi szöveg. Köznyelvi, női regényes, sok érzelemmel és a vége felé haladva egyre több szenvedéllyel.

Nem voltak nagy elvárásaim, így azt nem írhatom, hogy csalódás volt. Viszont, semmi olyan nincs benne, amiért 1-2 hónap múlva megmondanám, mi is volt A kitaszított történetében. Tizenkettő egy tucat.

Idézet: 

– Tudod, miért vagyok vénkisasszony?
– Mert egy férfi sem kérte meg a kezedet.
– Mert egy megfelelő férfi sem kérte meg a kezemet.