Kamaszos, félelmekkel szembenéző, horroros kalandos pláza-menekülőakciós.

Hét fiatal egy átlagos napon moziba megy. Néhányan ismerik egymást, mások nem, de aznap összefonódik a sorsuk. Mimi egy osztálytársnőjét csalta magával, akit meg akar kérni, legyen a modellje. Áron az ideálját követi: legalább távolról csodálhassa a lányt, aki az öccsének ígért egy filmes délutánt, amire Kristóf egy barátja is elkísérte őket. Bori vidékről szökött fel, és egy sorsfordító találka előtt időhúzásként ült be a filmre. A mozinak vége, de ők mégsem távozhatnak. Valami történt, és foglyok lettek. A pláza foglyai, akik most csak egymásra számíthatnak. Harcolniuk kell, rejtvényt fejteni, megismerni egymást, barátkozni, szerelembe esni, és még akkor sincs garancia, hogy bárki is élve távozhat innen.

Most azon pörög az agyam, volt-e idén olyan regény, ami annyira meglepett, mint a Plázafoglyok. Teljesen más volt, mint amit vártam, és most egyszerre lenne kedvem tőle sírni, mosolyogni, de még üvölteni is. Ami hatalmas dicséret. Tudjátok, mi szerintem a jó regény ismérve? Szórakoztat, de közben hat is rám. Ha úgy tetszik, megüt. A Plázafoglyoknak összejött mindkettő: végigfaltam, és a körmeit jó mélyen belém vájta.

A cselekményről bűn lenne bármit is elmondanom előre. Az egyik nagy pozitívuma a regénynek, hogy mennyire meglepőek a fordulatai. Szinte minden fejezetre jut egy olyan meglepetés, hogy néha nem is hittem a szememnek. Végig pörögnek az események, izgalmas és kiszámíthatatlan. Kalandos, meglepően erős képekkel. Rendkívül olvasóbarát.

Amit a szerkesztés is megtámogat. Az egész kötet nagyon olvastatja magát: rövid, gyorsan pörgethető fejezetei a filmes vágások technikáját követve mindig olyan feszült helyzettel érnek véget, hogy azonnal rohansz a következőbe a folytatásért. Nem is hosszú az egész, még egy lustább olvasó is könnyeden barátságot köthet a terjedelmével.

Meglepetés volt nekem a zsáner is. Kamaszos fájdalmas regényt vártam (néha hasonlít), ehhez képest olyan horror képeket kaptam, hogy némelyik a rémálmaimba is beleférne. Madárfóbiám van, és van ebben olyan jelenetsor, ami nekem tiszta horror. De változatosak és ötletesek ebben is a szerzők, szóval, mindenki megtalálhatja benne, ami neki a para.

A karakterekre is igaz: sokfélék, mindenki találhat hőst, akivel azonosulhat. Első pillantásra a kamasz történetek tipikus hősei ők, mint a kívülálló érzékeny okoska, vagy a plázacica. De a kamaszos fájdalmas zsáner elemeivel nagyon gyorsan elmélyülnek, és többek lesznek ennél. Fájdalmas történetek vannak mögöttük, és ezek is sorra feltárulnak. Családon belüli erőszak, elhagyás, a túlzott nyomás alatt fuldokló fiatal is megjelenik. Talán kicsit jobban el is lehetett volna menni ebbe az irányba, jobban kibontani, ki mivel és miért küzd. Néha olyan érzésem volt, hogy nagyon komoly traumák azzal vesztik el a jelentőségük, hogy átrohan rajtuk a cselekmény. Feldobódik egy olyan elem, mint a családját bántalmazó apa, és már ugrunk is tovább? De ez olvasás közbe nem zavart, annyira pörögtek az események és vitt a szöveg. Mivel az egyes szereplőket más-más szerző jegyzi, a szövegük stílusában is más. Nem kell megszeretni mindenkit, nekem is volt, akit nem bírtam kedvelni. De lesz, aki a mienk, nyelvében és karakterében is.

Ha már stílus. A regénynek van humora is, és az valami fergeteges, ahogy a félelmetes részek után képes nevettetni. Sok szerző nagyon mai, tele popkulturális utalással és anglicizmussal. Tetszett a széles merítés, ugyanúgy elfér itt egy Trónok harca, mint egy Arany János vagy Shakespeare utalás. Ami bántotta viszont az érzékenységem, a helyenként túlzásba vitt trágárság. Néhol elfogadom, érzelmileg indokolt, de itt nem egy helyen sokalltam.

És a vége… azért van üvölthetnékem. Durva! Egy olyan csavarral zárulnak az események, hogy kétszer el kellett olvasnom az utolsó fejezeteket, hogy felfogjam és elhiggyem. Hirtelen, gyors ez a zárás, még nem tudtam elengedni a szereplőket és az eseményeket. Talán hiányzik nekem egy levezetés. Iszonyatos feszültség maradt bennem attól, ami a két kedvenc szereplőm közül az egyikkel történt. (Igen, ez valahol jó, megütött a sztori.)

Megyek is, kikiabálom magamból. Ti meg olvassatok!

Csurgó – Kalapos – Mészöly – Miklya Luzsányi – Molnár – Sohonyai – Turbuly: Plázafoglyok - Mint ifjúsági horror: 95% meglepő, fordulatos, mélyebb traumákat is érintő, minőségi mix.

Szubjektíven: 90% végig meglepett, de szórakoztatott is, a végét meg még mindig emésztem.