Áldozatos, életet átértékelős, halál közeli.

Egy 45 éves férfi fekszik a kórházban. Rákos, a helyzet súlyos, már a halálra készül. Egyedül van, rég elidegenedett a családjától, csak az üzlet és a pénz érdekelte. Nagy ember is lett. A figyelmét a szomszéd szobában levő 5 éves kislány köti le, aki szintén a halálra készül, erősnek mutatva magát a szüleinek, de titkon a plüss nyulával és akaratlanul a férfival is megosztja a félelmeit, kérdéseit. És az éjjel eljön a nő, akit már életében párszor látott a férfi. Van egy mappája, egy ceruzája, és akit lehúz a listájáról, neki nem lesz több hajnala. Beszélgetni kezdenek, és a férfiban felmerül a gondolat, hogy elcseréli a halálát a kislányéval. Ám a nő ilyet nem tehet: életet lehet cserélni, halált nem. És meg kell mutatnia, miről mond le a férfi, ha megköti ezt az üzletet, így a férfi szembe kell, hogy nézzen az elhagyott fiával.

Van három Backman regény, ami annyira szíven talált, hogy még pityeregni is tudok rajtuk. Pokolian fájnak, de az egy jó fájdalom. Megtisztító, és nem a Purge értelmében. Így a szerző könyveit olvasom, abban reménykedve, hogy egy újabb Ove vagy Björnstad került ki a keze közül. Nem mindig jön be, ahogy írtam is, három kedvencem van tőle eddig.

Karácsony előtt pedig kijött most az Életed üzlete. És komoly gondban vagyok azzal, hogy ez most tetszett nekem vagy sem. Jelen pillanatban, friss olvasmányélményként leginkább bosszús vagyok. Képtelen vagyok azonosulni a történet mondandójával.

De mielőtt ezt kifejtem, kicsit kilistázom, mi működik jól ebben a regényben, mi az, amit a többi Backman történethez hasonlóan ebben is megkaptam:

1: magával visz a szöveg. Backman stílusa tetszik nekem, nagyon könnyen olvasom a szövegeit. Igényes, mondhatni szép. Elbeszélésekre, prózára nem szívesen használom a lírai jelzőt, de egyes esetekben van értelme. Az Életed üzlete is közel van ehhez, önmagában is megéri elolvasni, a szavaiért. (Fel is merült bennem, hogy ez mennyire a fordító, mennyire az eredeti szöveg érdeme, de mivel lehetetlen számomra Backman eredeti nyelven, nem is igazán érdemes több energiát fektetni a kérdésre.)

2: bölcsnek érzem. Olyan rálátással, más nézőponttal ír az életről, a mindennapokról, vagy éppen az áldozatokról, ami nyitogatja a szemeim valami más felé, mint ami belém van kódolva. Ha mindennel nem is tudok azonosulni, gondolkozom rajta, és van, amit nagyon igaznak érzek benne. Még most is, pedig most nehezebben ment a történettel azonosulás.

3: a karakterépítése. Pár vonással is annyira élettel teli, erős karaktereket alkot, hogy valódi ismerősnek érzem őket. Mintha szembejöhetnének velem az utcán. Az Életed üzlete csak egy elbeszélés, de a kislány és a férfi figurája is él a lapokon.

4: az igényes kiadás. Ez inkább a kiadó érdeme, de a kis szöveget képekkel, a töréssel eladhatóvá tették könyvként. Szerintem remek ajándék ötlet lehet karácsonyra.

De akkor, amivel nem tudok mit kezdeni. A történet lényege az, hogy a férfi hagyja magát kitörölni, mintha soha nem is élt volna, hogy a kislányt megmentse. És én nem értem, miért teszi ezt. Egy idegenért. Csak, mert gyerek? Tudom, érzelmileg kellene felfogni, de nekem nem megy. Miért értékesebb egy gyerek élete? És ilyen semmik, lecserélhetők vagyunk? Jaj.

Minden kétségemmel együtt sem bánom, hogy olvastam. De még emésztem.

Backman: Életed üzlete - Mint kortárs: 85% tartalmas, elgondolkoztató, szövegében igényes. Szentenciákkal teli, lírai.

Szubjektíven? Gondban vagyok vele. Szépen van megírva, tetszett, de tartalmilag taszít.