Fülszöveg: 

Hat hónap telt el azóta, hogy Jessica találkozott a titokzatos boszorkányszektával, és meghalt a főnöke. A gyilkossági csoport új vezetővel az élen egy különös eltűnéssorozat felderítésén dolgozik: úgy tűnik, egy olyan bűnügyi hálózat mozgatja a szálakat, amelynek tagjai az Instagramon szerveződnek. Ráadásul valaki szórakozik a rendőrséggel. Valaki, akinek esze ágában sincs abbahagyni a halálos játékot.
Miközben Jessica elszántan igyekszik az ügyre összpontosítani, éjjelente rémálmok gyötrik, melyek hirtelen túlságosan is valóságosnak tűnnek. Mintha halott édesanyja mondani akarna neki valamit, és a szekta, amely őt sok évvel ezelőtt elemésztette, most Jessica életére törne…

Szerintem: 

Igencsak mélyre kellett ásni az emlékeimbe, hogy az előző kötetet felidézzem. Különben Jessica Niemi háttértörténete, ő a főszereplő rendőrnő, jobban

megmaradt, mint maga az eset. Van egy olyan megérzésem, ezzel a kötettel is így leszek.

Nem mintha rossz krimi lenne. Megvan az eset, elkezdik követni a nyomokat, rengeteg emberrel beszélnek. Jessica néha érdekes, nem igazán magyarázható gondolattársításokkal rájön olyan dolgokra, amire senki más. De különben semmi misztikus, semmi hihetetlen darabka, ez egy rendőri munkát, kihallgatásokat lekövető kötet. Olvasva teljesen jónak is éreztem, ahogy az egyik felfedezést követi a másik, és az eltűnt, talán meggyilkolt influenszerek esetéből eljutunk egy pornós gyilokklub és zsarolási hálózat leleplezéséig. Az már más kérdés, hogy már most sem igazán tudnám elmesélni végig, melyik megfigyelésből mire jutottak és konkrétan miképpen haladt a nyomozás.
A rendőri munka részeként kapunk egy kis betekintést a rendőrség életének politikájába is. Új főnök van, és Helena Lappi nagyon nem szimpatikus Jessicának. Lappi nem éppen rendőr, inkább politikus. A szemében Jessica Niemi is egy sakkjátszma bábuja, akit igyekszik kiismerni, mielőtt tolni kezdené a táblán. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy Jessica undorodik az ilyen munkától és a politikától.

Még egy gondolat a Hálóban, mint krimi kapcsán. A vége. A kötet kimérten halad, lassan adagolja a megoldásokat és felismeréseket. A végére viszont úgy felgyorsul, olyan ráismerések vannak, ami többszöröse a korábban megírtaknak. A kötet vége határozottan egy dinamikusabb, szórakoztatóbb krimi ágat hoz, mint addig eljutni.

Talán azért is, mert a végéig nagyon skandináv krimis. Társadalmi jelenségként behozza az influenszereket és a neten fellelhető borzalmakat, amiket már mindenki elér pár kattintással. Alapvetően a hangnem nem ítélkező, az embereket ítéli el, akik rosszra használják a technikát, nem magát az eszközt. Van egy nagyon nyomorult magánéletű nyomozónk is. Ha a legjobb barátját, társát is számolom, már ketten fetrengenek a magánéleti nyomorban. Egyedül talán csak a kegyetlen bűnügy hiányzik. A skandináv krimik az emberbe tudják fagyasztani a velőt – ez nem megy olyan mélyre. Megvan a maga borzalma, de ez nem rázott meg.

A szereplők kapcsán még mindig azt érdemes kiemelni, mennyire érdekes személyiség lett Jessica. Nem elég, hogy nyomasztó a múltja - Az anyja az egész családdal az autóban kamionba hajtott, csak a kislány élte túl és lett árva. Majd 19 évesen Velencében megerőszakolta egy szociopata. -, még pszichés problémái és látomásai is vannak. A történet visszatérő eleme, hogy küzd a látomásokkal. Ez általában az anyja, aki rejtélyes tanácsokat ad neki. Vagyis, ő is tipikusan az a skandináv nyomozó, aki megszállottan dolgozik és jó is benne, viszont a magánéletében elveszett. Nincs egy rendes kapcsolata, ha mégis valakit beenged a vonalak mögé – mint ebben a részben az egyik gyanúsítottat, akit már tisztáztak – akkor kiderül, hogy valami felett elsiklottak és nagyon is sáros az illető.

Vannak még fontos szereplők mellette – sokat szerepel a nyomozótársa és barátja, Jusuf – ők elvesznek mellette. Jessica uralja a regényt a maga mindenféle bajával és megszállottságával.

A végére szépen összeáll minden, és az ügy is elég sötétté válik. Olyan fetisizmussal, amit még nem is hallottam. Ha már a regény valamelyik fele pörgőbb, jobb a másiknál, ez a szerencsésebb: a vége hagyja az utolsó és itt egyben a kedvezőbb benyomást.

Minden skandináv krimis elem mellett kicsit női krimi is. Ahogy Jessica küzd a magányával, munkájával és emlékeivel, minimálisan a párkapcsolatokkal, jobban női olvasókra van szabva. Azért messze nem egy női regény szintjén van, de valahogy stílusban inkább női az összhatás.

Skandináv krimi, csak nem teljesen a sablon szerint, amit még szerettem is benne. Finnektől amúgy is keveset olvasok, de ez a sorozat simán belefér a komfortzónámba.