Történelmi fordulópontos, szerelmes, saját utat keresős.

Kitty O’Kane egy sokgyerekes ír család sokadik gyermeke egy szegény környéken. A lány gyerekkora szenvedéssel teli, melyben nem csupán a szegénység, de az apja is fontos szereplő, aki iszákos, és részegen rendszeresen a gyerekein tölti ki a haragját. Kitty egyetlen vigasza egy kicsit jobban élő család fia, Tom. A fiú az egyetlen, aki rendes vele, aki a barátja, és mikor iskolába küldik, megígéri, egy napon visszajön érte. Kitty nem tud hinni ebben, a kártyajós is megmondta, ő rossz emberek mellett köt ki. A lány abban bízik, amit a természettől kapott: a szépségét használva jut ki a nyomorból és kerül fel a Titanicra, mint szobalány. Túléli a hajó elsüllyedését, és egy újságíró mellett tanulni kezdi a szakmát. A férfival tart a forradalmi Oroszországba, ápolónő lesz az ír lázadásokkor. És amikor Tom visszatér az életébe, már csak magát kell meggyőznie, hogy megérdemli a férfit.

Colin Falconer regényei már rendszeresen jelennek meg nálunk, és nagyjából egy szinten elégítik ki a történelemre fogékony, de romantikus lelkületű olvasók igényeit. Tudjátok, ezek azok a regények, melyben a történelem fontos eseményei zajlanak, de a cselekményben mindig fontos a hőse boldogulása és szerelmi élete is.

A legutóbb Kitty O’Kane története érkezett meg, amely a XX. század elejére enged betekinteni. Amit kínál a történelemből: a Titanic és a Lusitania elsüllyedése, a szüfrazsett mozgalmak, a bolsevik hatalomátvétel és az ír polgárháború. Már a lista is sejteti, hogy elég pörgős regényről van szó, ha a magánéleti szálak mellett ez mind elfér laza 350 oldalon.

Hogy mindezt elmesélhesse a szerző, nem is folyamatos a cselekményidő. Kiemeli a fontos pillanatokat az évtizedekből, és szinte mozaikosan állítja össze a cselekményt. Látunk egy jelenetet Kitty gyerekkorából, majd előre ugrunk 7 évet, amikor a Titanicról néz az óceánra nagy reményekkel. De ezt végig észrevehetjük, Falconer arra nem áldoz fejezetet, hogy olyan helyszíneket és eseményeket írjon meg részleteses, melyek nem illeszkednek a nagy történelmi pillanatok közé. Inkább utalásokkal, rövid összefoglalóval képbe hoz, mi történt Kittyvel az eltelt idő alatt. De jellemző, hogy semmi lényeges: a fordulópontok, nagy események mindig a nagy történelmi pillanatok köré rendeződnek.

Fontos, hogy a cselekmény mindig magánéleti szálakkal van összefonva. A bolsevikok közé is azért kerül a lány, mert az élettársa megszállottan hisz bennük, és ő akar ott lenni, tudósítani az eseményekről. Mindig ott van valamiképpen a szerelmi élete is a történésekben, ha Falconer sokkal realisztikusabban és szenvtelenebbül ír Kitty magánéletéről, mint egy nő tenné.

Kitty erős hősnő, nem kevés démonnal. Leginkább saját magát tekinti értéktelennek, és ez okozza a magánéleti konfliktusai javát. Valahol szomorúnak is éreztem, hogy a véletlenek is összejátszanak ellene. Ha Tom csak pár hónappal korábban jön vissza érte a szülővárosukba, a lány nagy tragédiái elkerülhetőek lettek volna.

De a Tom – Kitty szál különben erősen romantikus regény szagú, csak stílusában nem. Zavart is, mennyire ellent mond ennek a szálnak a meséje a regény realista világának.

De szórakoztató, pergő, és a történelem nem csak díszlet benne. Nem bánom, hogy olvastam.

Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O’Kane - Mint történelmi romantikus: 75% erős hősnő, jól válogatott történelmi helyzetek, jó mesélés.

Szubjektíven: 60% a kevés szerelmi szálát is sokalltam, mese a regény többi részéhez képest.