Kémes, beépülős, szerelembe esős.

Bombák robbannak, és az izraeli titkosszolgálatnak megvan a terve, hogy állítsák meg a merényleteket. Titokban egy kis csapat szerveződik, akiket a titokzatos Kurtz fog össze. Ő hozza vissza aktív szolgálatba az egykori sztárügynökük, Gadit. A szervezetbe beépüléshez egy lányra van szükségük, és egy színésznőt választanak ki. Charlie helyes, de messze nem gyönyörű. Viszont, amikor játszik, uralja a terepet. Tartozni akar valahova, így beleegyezik a kémkedésbe. Gadi feladata lesz, hogy felkészítse a lányt. Ketten együtt megalkotnak egy valóságot, ami lehetett is volna, amiben Michael szerepét Gadi játssza. Charlie sikeresen elkezd beépülni, egyre közelebb jutnak a célhoz, miközben a játékból szerelem lesz.

A klasszikus kémregények egyik legelismertebb alkotója John la Carre. Rengeteg történetét filmesítik meg, dolgoznak újra fel. The little drummer girl, ez volt a legutóbbi újrázó. Hiszen a 70-es években íródott regény már létezett filmen, és most elkészült a mini sorozat változata is impozáns szereplőgárdával.

Ennek örömére a regény is megjelent, akinek kedve van, nézés mellett olvashatja is.

A regény pontosan olyan, ahogy Carre írni szokta őket. Aki szereti, ezt is szeretni fogja. i többiek meg értékelhetjük, hogy a kémes zsánerben megalkotta az etalont, és a mai napig érdekes tud lenni, de annyira élvezni nem fogjuk.

Őszinte leszek: én szabályosan szenvedtem, miközben olvastam. De a sorozat sem volt olyan szórakozás, amit élveztem volna. Nekem ez a zsáner ellenszenves, és nehezen emészthető. Pont így voltam a Kettős szerepben világával is.

A legnagyobb bajom, hogy nem szoktam szeretni e világ alakjait. Gadi, Charlie, egyik se nőtt a szívemhez. Gadi túlzottan homályban marad, a körötte levő titok a sorozatban jobban érdekelt, de a regényben nem tudtam vele mit kezdeni. Miért vezekel, miért olyan búval bélelt ez a karakter? Legalább pár választ szerettem volna kapni, mert így végig távol maradt tőlem.

Charlie meg nagyon felszínes nekem. Annyira lóg a semmibe, hogy azzal szintén nem tudok mit kezdeni. Színésznő, aki játszik. Nem rossz ember, de nem is nevezném jónak. Nem tetszik, ahogy él. A sorozatba nem tették bele, de pl. a regényben benne van, hogy amíg az akció kezdésére jár, párszor összefekszik a volt barátjával. Aki abszolút hidegen hagyja, csak nem tud jobbat. Mégis, ki csinál ilyesmit?

Az is nagyon furcsa, ahogy Gadi és Charlie egymásba szeretnek. Mindketten egy szerepet játszanak, tulajdonképpen a kapcsolatuk majdnem egésze alatt azt játsszák, hogy mások. Carre le is írja, ahogy Charlie fejében elkezdenek keveredni az alakok. Mennyire igaz ez az érzelem? De ebben a világban egyáltalán mi igazi?

Átverések vannak, hosszú játszmák, amelyek látszólag értelmetlenül túl vannak bonyolítva. Egyszerűen nem tud engem lekötni, még ha érzem is, hogy ennek egyszerűen ilyennek kell lennie. A titokkal, a hosszas játszmákkal – de egyszerűen nem bírom!

Carre stílusa pontos, realista, férfias. Talán ez is az oka annak, hogy ennyire nehezen olvasom. A femi-thriller női írók már belém verték az érzelmesebb stílust.

Tudom, hogy jó, a valóság – játszma felkészítés eredeti, de nem az én világom.

Carre: Kettős szerepben - Mint kémregény: 90% erőteljes történet, emlékezetes szereplőkkel, eredeti ötletekkel.

Szubjektíven: 30% nem akar e zsáner tetszeni nekem – nem szeretem a szereplőit, átveréseit.