Fülszöveg: 
A könyv alapján készült film Keira Knightley főszereplésével hamarosan a mozikban
Semmi nem veszélyesebb az igazságnál Katharine Gun, a brit titkosszolgálat munkatársa egy nap nehéz döntést hoz: szigorúan bizalmas információt juttat el a sajtónak egy amerikai-brit kémakcióról, amelynek célja, hogy megszerezzék az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazását a 2003-as iraki invázióhoz.
A könyv megírását alapos kutatómunka előzte meg, a szerzőpáros pedig lehengerlően meséli el ennek a bátor fiatal nőnek a történetét. A történet alapján készült filmet Keira Knightley főszereplésével várhatóan a hazai mozikban is bemutatják.
Szerintem:
Elvekről kellene beszélni a kapcsán? Biztos velem van a baj, de kb. ugyanaz volt a bajom ezzel a kötettel, mint a filmmel is.
Rém unalmas és nem tudom átérezni, miért olyan nagy dolog, amiről szól.
Az Egy kém… Katharine Gun története. A fiatal hírszerzőé – bár a leírtak alapján inkább bizalmi helyen dolgozó fordítónak mondanám –, aki megkap egy e-mailt és úgy érzi, kötelessége nyilvánosságra hozni. Hamar meg is teszi és megindul a boszorkányüldözés. Kormánytitkot adott ki, ha van is oka, miért.
A történet veleje, hogy mi a fontosabb? A törvény, a szabály vagy az egyén lelkiismerete? Megengedhető-e a szivárogtatás? Aki megteszi, hős vagy áruló?
A könyv inkább elméleti, mint ténylegesen történetet elmondó. Nem véletlenül. Egész egyszerűen annyira egyszerű és semmilyen a tényleges eseménysor, hogy azzal nem lehet mit kezdeni. Kiadja az e-mailt egy újságírónak, kiderül a kiléte, majd a kormány vizsgálódik, hogy indítson-e eljárást a nő ellen. Ennyi.
A filmet se lehetett értelmesen megtölteni ennyiből és a könyvet sem.
Ezért vannak adalékok. A szerzőpáros hosszan elemzi azt is, hogy mi lehetett a színfalak mögött és milyen valódi tervek voltak a kormányoknál Irakkal kapcsolatban. Tony Blair van elsősorban a középpontban. Mit mondott, mi zajlott valójában. A szerzők szerint egyenesen a Gun kirobbantotta botrány vezetett Blair bukásához. Bush és az USA sokkal kisebb mértékben érzékelte a kitört botrányt.
A másik kitöltő elem, hogy témát csinál Gun házasságából. Mivel egy török bevándorlóhoz ment hozzá, a média egy része is nekiment azzal, hogy a magánélete miatt ellenzi az Irak elleni fellépést, és ezért szivárogtatott. Célozgatnak arra is, hogy a férje tartózkodási engedélyével nyomást fejtett ki az asszonyra egyfajta megtorlásként és megfélemlítésként. Ivós játék lehetne az alapján, mennyiszer írják le, mennyire szereti egymást ez a házaspár. Ha nem is románcot kerekítettek, de jobb híján erre tettek súlyt.
Magyarázó, helyenként kiselőadást idéző a kötet. Én úgy olvastam, hogy az egész Gun-eset csak egy ürügy, hogy írhasson arról, mennyire mást kommunikál és csinál a kormány. Hogy Irak mögött a nagyhatalmak olajjal kapcsolatos céljai álltak. Hogy mennyire meg lehet vezetni az embereket.
Sőt, egyet még lépek is. Hiába robbant ki a botrány a szivárogtatás után, igazából nem változott semmi. Nekem ez nem kicsit mesélt a közönyről is. Amíg nem személyesen kell hadba menni vagy nem nálunk robban a bomba, ugyan mennyire érdekli az átlagembert ez? Talán cinikus vagyok, bár inkább realistának tartom magam. Amíg megvan a cirkusz és a kenyér, a hatalom tehet, amit csak akar.
Sajnálom, hogy nem tudott a könyv felkavarni. Akkor éreztem volna jónak, ha indulatokat kavar, felmérgesít vagy kivált belőlem valamit. És nem az unalmat, természetesen, amivel olvasás közben küzdöttem.
