Minden napra egy könyv

Gaynor & Webb: Az utolsó karácsony Párizsban

2018. december 25. - BBerni86

Szerelmes, háborús, levelezős.

Kitört az első világháború, és az angol ifjak hadba vonulnak. Azzal a hittel mennek, hogy karácsonyra otthon is lesznek. Tom is bevonul, oldalán legjobb barátjával, Will-lel. Willnek van egy cserfes húga, Evelyn, a barátainak Evie, aki a bátyja nem éppen levélírói erőssége miatt Tomnak kezd el írni, híreket kérve. A két fiatal levelezni kezd, és miközben Tom a fronton bizonyít, Evie otthon igyekszik hasznossá tenni magát. Mindent megírnak egymásnak, és szoros barátság, majd szerelem bontakozik ki közöttük. Közel 50 évvel később Tom Párizsba tart az_utolso_karacsony_parizsban.jpgkarácsonyra, nála van Evie utolsó levele, melyet még nem mert elolvasni. Miközben megelevenedik az újraolvasott levelekből a múlt, Tom felkészül a végső elszámolásra.

Karácsonyi olvasmány, annak ellenére, hogy az első világháború a tágabb értelemben vett témája. Érdekes mix, de akadnak ilyen történetek. Nekem éppen a fegyverszünet karácsonykor ugrik be, az talán még karácsonyosabb, mint ez a kötet.

Amiben fontos a karácsony, Evie nagyon szereti ezt az ünnepet és minden évben kiemelt fontosságú a leveleiben, vagy éppen a történt események miatt a cselekményben. A zárlat is karácsonykor játszódik, ráadásul Párizsban.

Igen, nekem ez is pontot ér. Mondhatjuk, jobban élveztem a téli Párizs leírását, mint különben a háborús cselekményt és a kibomló szerelmes szálat.

De karácsonyi olvasmány attól is, amit a regény ünnepel. Az egymáshoz tartozást, a szeretetet, a szerelmet, a jóért való kiállást. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába váltják a leveleket a háború 4 évén keresztül, hiába akad a cselekményben néha annak egy-egy borzalmát felvillantó kocka, ez egy nagyon pozitív és jó hangulatú regény. Egyszerűen nem kapnak súlyt a borzalmak, alig is van belőle, és soha nem az a lényeg. Nem súlytalan benne a halál és a sérülés, de majdnem. Bármi is lesz, valahogy érzi az olvasó, hogy a végkifejlett jó lesz és minden nehézség csak azért van, hogy a jó dolgokat jobban lehessen értékelni.

Nekem pont ez volt az egyik bosszantó elem is. Ez egy kellemes regény, aminek alig van cselekménye. A két főhős levelezik. Ott zajlik köröttük a háború, és ennek nem éreztem a súlyát! Akkor sem, amikor fontos szereplő hal meg.

Bajban vagyok azzal is, ha össze kellene foglalnom, kivel mi történt. Nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igazából a semmiről levelezik ez a két ember. Kellemes, gyorsan tudtam olvasni is, de soha nem éreztem úgy, hogy halad bármerre is a cselekmény.

Ami minimális konfliktus akad benne, az meg gyomorforgatóan romantikus regényes. Van egy megszülető szerelem, egy nagy veszekedés és egy nagy gesztussal a békülés, ami után jöhet a jól megérdemelt happy end. Minden szálon ott volt a romantika tipikus megoldása: pl. aki meghal, arról kiderül, hogy a halála után a szerelme megszülte a gyerekét, akiben a családja vigaszt lelhet.

Szerethető szereplői vannak, és mégis bosszantottak. Evie annyira jót akar, jó lélek, és nekem nagyon nem hiteles, ahogy a háború alatt él és olyan könnyednek tűnik. Mese habbal.

Azoknak íródott, akik romantikára vágynak háborúban és karácsonykor is.

 

Gaynor & Webb: Az utolsó karácsony Párizsban - Mint romantikus: 65% az alapötlet jó, érdekes a szerkezet, de a cselekmény kevés, felszínes.

Szubjektíven: 40% túl sok minden bosszantott benne. A giccs, a romantikus zsánerek.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3914509916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.