Szerelmes, háborús, levelezős.

Kitört az első világháború, és az angol ifjak hadba vonulnak. Azzal a hittel mennek, hogy karácsonyra otthon is lesznek. Tom is bevonul, oldalán legjobb barátjával, Will-lel. Willnek van egy cserfes húga, Evelyn, a barátainak Evie, aki a bátyja nem éppen levélírói erőssége miatt Tomnak kezd el írni, híreket kérve. A két fiatal levelezni kezd, és miközben Tom a fronton bizonyít, Evie otthon igyekszik hasznossá tenni magát. Mindent megírnak egymásnak, és szoros barátság, majd szerelem bontakozik ki közöttük. Közel 50 évvel később Tom Párizsba tart karácsonyra, nála van Evie utolsó levele, melyet még nem mert elolvasni. Miközben megelevenedik az újraolvasott levelekből a múlt, Tom felkészül a végső elszámolásra.

Karácsonyi olvasmány, annak ellenére, hogy az első világháború a tágabb értelemben vett témája. Érdekes mix, de akadnak ilyen történetek. Nekem éppen a fegyverszünet karácsonykor ugrik be, az talán még karácsonyosabb, mint ez a kötet.

Amiben fontos a karácsony, Evie nagyon szereti ezt az ünnepet és minden évben kiemelt fontosságú a leveleiben, vagy éppen a történt események miatt a cselekményben. A zárlat is karácsonykor játszódik, ráadásul Párizsban.

Igen, nekem ez is pontot ér. Mondhatjuk, jobban élveztem a téli Párizs leírását, mint különben a háborús cselekményt és a kibomló szerelmes szálat.

De karácsonyi olvasmány attól is, amit a regény ünnepel. Az egymáshoz tartozást, a szeretetet, a szerelmet, a jóért való kiállást. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába váltják a leveleket a háború 4 évén keresztül, hiába akad a cselekményben néha annak egy-egy borzalmát felvillantó kocka, ez egy nagyon pozitív és jó hangulatú regény. Egyszerűen nem kapnak súlyt a borzalmak, alig is van belőle, és soha nem az a lényeg. Nem súlytalan benne a halál és a sérülés, de majdnem. Bármi is lesz, valahogy érzi az olvasó, hogy a végkifejlett jó lesz és minden nehézség csak azért van, hogy a jó dolgokat jobban lehessen értékelni.

Nekem pont ez volt az egyik bosszantó elem is. Ez egy kellemes regény, aminek alig van cselekménye. A két főhős levelezik. Ott zajlik köröttük a háború, és ennek nem éreztem a súlyát! Akkor sem, amikor fontos szereplő hal meg.

Bajban vagyok azzal is, ha össze kellene foglalnom, kivel mi történt. Nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igazából a semmiről levelezik ez a két ember. Kellemes, gyorsan tudtam olvasni is, de soha nem éreztem úgy, hogy halad bármerre is a cselekmény.

Ami minimális konfliktus akad benne, az meg gyomorforgatóan romantikus regényes. Van egy megszülető szerelem, egy nagy veszekedés és egy nagy gesztussal a békülés, ami után jöhet a jól megérdemelt happy end. Minden szálon ott volt a romantika tipikus megoldása: pl. aki meghal, arról kiderül, hogy a halála után a szerelme megszülte a gyerekét, akiben a családja vigaszt lelhet.

Szerethető szereplői vannak, és mégis bosszantottak. Evie annyira jót akar, jó lélek, és nekem nagyon nem hiteles, ahogy a háború alatt él és olyan könnyednek tűnik. Mese habbal.

Azoknak íródott, akik romantikára vágynak háborúban és karácsonykor is.

Gaynor & Webb: Az utolsó karácsony Párizsban - Mint romantikus: 65% az alapötlet jó, érdekes a szerkezet, de a cselekmény kevés, felszínes.

Szubjektíven: 40% túl sok minden bosszantott benne. A giccs, a romantikus zsánerek.