Kalandos, világmentős, gyerekes, képregényes.

Luke nehezen törődik bele, hogy megint ő maradt ki a jóból. A bátyja, Zach megmentette a világot Szupersrácként, és most mindenki rajong érte. Ráadásul a szomszéd lány, Lara kapott most képességet, nem ő. Mondjuk, a kisállatokkal való kommunikáció annyira nem hiányzik neki. De a történések igen – igyekszik összehozni a S.Á.L. nevű hős segítő szervezetet, de a bátyja és Lara nem kérnek belőle. Mi több, nem hisznek neki, amikor állítja, hogy iskolájuk testnevelő tanára az új főgonosz. Így kénytelen a maga kezébe venni a nyomozást és világmentést, ha nincs is olyan képessége, mint egy képregényhősnek. Az úton nem várt szövetségesbe, valóságshow függő űrlényekbe és pusztító tinilány droidokba is belebotlik.

David Solomons sok mindennel foglalkozik: regényeket is ír több korosztálynak, de filmezik is. Gyerekeknek szól ez a sorozata, mely továbbra is a képregényes világ előtt tiszteleg, miközben még kicsit tükröt is tart neki.

Luke visszatért, vele együtt itt a teljes csapat. Még az is, aki látszólag meghalt az előző részben. Ez azt jelenti, hogy kell az első rész ennek a megértéséhez? Igen is, nem is. Egyrészt, sokkal érthetőbb a cselekmény, ha olvastuk az első részt is. Vannak az ott történtekre utalások, és akkor már a karakterekkel is képben vagyunk. Ugyanakkor ennek teljesen saját története van, nem kapcsolódik az első esetéhez, új főgonosz érkezik, és új kaland kezdődik.

A történet megint fordulatos, és ahogy beindulnak a történések, a végéig le sem állnak. A szereplők, elsősorban Luke mindig bajba keverednek, amiből aztán ki kell mászni valahogy.

A cselekmény meg félúton van egy képregény, és egy gyerekkönyv között. Luke, mivel nincs képessége, akár átlagos is lehetne, aki saját képességeivel veszi fel a harcot a világ ellen törő lények ellen. Ugyanakkor a bátyja és a szomszéd lány révén fél lábbal a képregényes szuperhős világban is benne van, csak itt sok minden kicsit ki van facsarva.

Mondhatjuk úgy is, hogy vannak ismerős elemek, de gyerekekre szabva. Itt az űrlények nem azért jönnek, hogy kiirtsák az emberiséget, nem valóságshow forgatás zajlik. Szupersrác legyőzése sem azt jelenti, hogy megölik vagy megsemmisítik: kap egy influenza vírust, hogy betegség miatt ne legyen képes harcolni.

Ötlet tehát van benne bőven, amit előismerettől függetlenül is lehet élvezni.

A karakterei nagyon szerethetőek, könnyű azonosulni velük. Mi több, Solomons olyan hősöket ad az olvasóknak, akik nem csak a hős képességeikkel tűnnek ki. Zach, aki tele van szuper képességekkel, nagyban tanul, hogy jó jegyei is legyenek. Lara minden kisebb méretű állatnak parancsol, és 12-13 évesen az a jövőképe, hogy állatorvos lesz, és esténként az állatokkal segít az embereknek. Az ilyen dolgaik miatt sokkal szerethetőbbek, mint a teljes állású és felnőtt szuperhősök. De azért megmarad meseszinten – összehasonlítva egy Kick-Ass valósággal, ez nagyon mese. De kisebbeknek is készült.

Humoros, és nem csak a sok utalás miatt. Sok beszólás, vagy jópofa narráció van benne. Luke a narrátor, és az a gyerekes, geek szöveg, amivel mindent lekövet, készen van. Egy-egy tekintetben felnőttebb, mint a karakter kora, de zavaró is lenne, ha nem így lenne.

A történetnek elég nyitott a vége egy új kalandhoz: ki is kellene nyomoznom, létezik-e.

Solomons: Földönkívüli a tesitanárom! – Mint gyerekkönyv: 95% humoros, pörgeti az eseményeket, tele van popkulturális utalással.

Szubjektíven: 90% Luke stílusát szoknom kellett, de a cselekmény vicces és kreatív.