Egyetemes, szerelmes, önfelfedezős.

Livie a szülei halála óta mindent tökéletesen igyekszik tenni, hogy az a nő legyen belőle, akinek az apja szerette volna látni. Kiváló tanuló, akinek csak ötösei vannak, és felvették a Princetonra. Orvosnak készül. A nővére azonban aggódik, hogy a tökéletesség mögött feldolgozatlan trauma van, és ráveszi, hogy járjon pszichológushoz. Aki mindenféle őrült feladatot ad a lánynak, így az egyetemet egy bulival kezdi, ahol ismerkednie és innia is kell. Másnap reggel Livie az iskola szívtiprója mellett ébred, egy friss tetoválással, és hiányos emlékezettel. Ashton igazi rosszfiú, akire semmi szüksége a lánynak: az evezőcsapat kapitánya napi szinten cseréli a lányokat, míg otthon menyasszonya van. Connor sokkal jobb választás lenne, de akkor miért Ashton tetszik a lánynak annyira? Aki vele nem is olyan bunkó. Lehet, hogy több van a felszín alatt és érte érdemes lenne kockáztatni is?

Szerintem nagy előnye a kötetnek, hogy nem várja el, hogy ismerjem az előzményeket. Ugyanis, Tucker megírta Livie nővérének is a történetét, sőt, azt egyből két szemszögből is, mert Trent szemszöge is elkészült. De Livie teljesen tiszta lapot kap, és ha nem tudnám, nem olvastam volna az előző két részt, nem is venném észre, hogy nem ez az első rész. Akinek megvan az előismeret, ő majd örül, hogy látja, hogy alakul Kacey és Trent élete, de lehet tiszta lappal is kezdeni.

Sok tekintetben nekem ez a rész még jobban is tetszett, mint Kacey története.

Pedig, az eleje annyira tipikusan new adult szerelmi történet, hogy a falat tudtam volna kaparni kínomba. A pszichológus arról tart kiselőadást, hogy Livie hajlamos a fejében levő tökéletes terv érdekében figyelmen kívül hagyni, mit akar igazán. Erre milyen helyzetben találja magát? Két fiú lép az életébe. A tökéletes meg a problémás – és Livie pont azt csinálja, amit a doki megjósolt. Majd megvadul a problémás Ashtonért, de a jófiú Connor barátnője lesz. Lehet tippelni, mi fog történni! Szerintem tudjátok.

Igen, ilyen téren kiszámítható. És mivel New Adult kötet, a végére az erotika is beköszön, de elég finoman ahhoz, hogy senki ne érezze magát kényelmetlenül.

Amivel viszont ez a történet több és érdekesebb, hogy elkezd két másik szálon is építkezni. Ahogy Livie elkezd rájönni, ki ő és milyen akar lenni, nem a kép a fejében. És ugyan ezt legkidolgozottabban a szerelmi életén látjuk, de jelen van a pályaválasztásában, az egyetemi életében is. Így máris van egy komolyabb dráma, ami sokkal fontosabb kérdéseket vet fel. Hogy mindenkinek oda kell annyira figyelnie magára, hogy valóban oda tartozzon, ahol jól érzi magát. Hogy merje felfedezni magát mindenki, ne tegyük magunk skatulyába!

Ahogy Ashton elkezd megnyílni, meg egy igazi new adult szenvedéstörténet bomlik ki. Nem akarom lelőni a csavart, de Ashton nem véletlenül olyan, amilyen. Pszichológiailag nagyon összeáll, és talán fel van nagyítva a dráma, de tényleg üt és durva.

A cselekmény is ezekkel a szálakkal pörög fel, addig a tipikus szerelmi tipródás.

Tucker stílusa remekül megy a zsánerhez. Könnyen bele lehet élni magunk, erős a lelki oldala, könnyed és olvasni is könnyű. Szórakoztat, meghat, nem csöpögésre törekszik.

A végére egészen megszerettem, nem is bánom, hogy elolvastam.

Tucker: Egyetlen kis hazugság – Mint New Adult: 80% miközben szerelmes, a karakterei komoly traumákat kezelnek, stílusos.

Szubjektíven: 65% amíg a szerelem dominál, untam. De a dráma a végén igen felhúzza.